Téma: CPanel kérdések

Szia, örülök, hogy kérdésed vannak, mert akkor az azt jelzi, hogy érdekel a dolog és nem csak a kitalált gondolatokra szeretnél támaszkodni, viszont lassan tényleg át kellene költöztetni ezt a beszélgetést máshova...

Az ispcp is jó dolog, de a saját rendszer mindenféleképpen jobb lehet bármelyik kész megoldásnál, az oka ennek nem az ár, de az is persze, mert akár hiszitek akár nem a saját készítésű rendszer jóval drágább, mint a többi... De, ahogy a vagyonvédelemben is van egy tényező, az itt is sokat számít: ismeretlenség a támadó számára.

A távoli fs valóban jelent némi hátrányt, de rengeteg előnyt is, persze két gép esetében ez még nem kamatoztatható, több gép esetén lesz lényeges. Ahogy írtad is a storage-webszerver link 1GBit/s (tudom már unalmas mondani, de viszonyításnak írom: esetünkben minden géphez 2x1gbit/s, de inkább a rendundancia miatt, mint a gyorsaság miatt). Kevésnek tűnhet esetleg, de gondolj bele, az internet felé sem fogsz tudni nagyobb sebességgel forgalmazni, feltételezem, hogy nincs nagyobb BIX sávszélességed, mint 1GBit/s. Másik dolog, ami mindenféleképpen sokat javít a dolgokon: cache, a linux a szabad memóriát lehetősége szerint közel 100%-ban file cache-re fogja használni, tehát a valóságban nem fogod észrevenni a helyi és egy jó távoli storage sebességének különbségét.

Miért ZFS? Hát ha utánaolvasol, akkor neked sem lesz kétséged felőle, hogy ezt kell választani, ráadásul mi kész megoldást vettünk nem pedig egy gépet, amire fabrikáltunk valami operációs rendszert. Ha gondolod nézz után sun storage 7000 series vagy sun fishworks, illetve mostmár oracle. Szolgáltatóként az egyik legnagyobb előnyét hangsúlyoznám ki, a snapshot-ok automata készítését. A rendszer a beállított időközönként készít snapshot-ot, pl ha naponta készítesz snapshotot, akkor mondhatod, azt, hogy a két nappal ezelőtti weboldalad szeretnéd visszaállítani, minden nagy tudás nélkül belépsz szépen a .zfs könyvtárba, az adott napi mentésbe bemész és simán bármelyik programmal komolyabb tudás nélkül kimásolod az aznapi állapotot. A zfs snapshot picit olyan, mint az időgép, vissza tudsz ugrani az aktuális állapotra, a legjobb pedig, hogy mindenféle különleges program nélkül!

A storage-webszerver ott kezd el hasznos lenni, ha storage-webszerverek-load balancer allapotról beszélünk, mert így képes vagy jól skálázni a terhelését a gépeidnek.

Egy webszerveren kiadható tárhely mennyiségét meghatározni elég lehetetlen dolog, korlátlant természetesen kapásból mondhatjuk, hogy nem lehet kiadni, mert én még nem láttam winchesterre olyat írva, hogy korlátlan gbyte, linux esetében egy garantáltan korlátlan eszközt ismerek, az pedig a /dev/null Vizuálisan elképzeltem, ahogy a korlátlan tárhelyesek gyorsan bővítgetik a rendszerüket, ahogy futtatom a dd if=/dev/random of=szep_nagy_file_lesz_az_oromomre parancsot persze ASZF meg minden, de akkor már nem korlátlan a korlátlan!

Komolyra fordítva a szót sajnos a jelenlegi tárhely csomagok mérhető alapja a tárhely mérete lett, ez működött a régi statikus weblapok világában, de nem működik most, a joomlák világában! A gond az egésszel az, hogy nagyon nehezen tudunk cpu korlátot definiálni a felhasználóknak, van már rá megoldás, de még a kernelben is csak fejlesztési státuszban létezik, az meg plusz idő, míg a rendszerek is használni fogják tudni. Memória korlát szerintem már ma is megoldható. Tehát még mindig az a gond, hogy egy 100mbyte tárhelyes felhasználó is lehet, hogy akkora forgalmat fog bonyolítani, mint egy 10gbyte-os. Összességében hibás a mérés alapja!

A napi látogatottság is korlátozza a kiszolgálható weblapokat. Belegondoltatok már abba, hogy egy alap beállítású rendszer/apache felé kinyitsz mondjuk 1024 darab kapcsolatot, majd úgy jó ritkán elindítasz felé egy-egy kérést keepalive-val, akkor mi történik? A kapcsolat nyitva marad. Ha csak egy statikus filet töltögetsz még a load is nulla marad, de mégsem lesz a szervered képes több weboldalt kiszolgálni. Nem kell nagy ész, hogy kitalálja az ember, ehhez az egészhez nem kellenek megabitek, de még egy ősrégi 56kbit/s-os dial-up is bőven elég. Nesze neked gigabiten csücsülő szerver, 56kbit kétvállra fektetett. Bizony ezek azok a dolgok, amikre az ember csak akkor kezd el rájönni, ha egyszer valaki megszivatja vagy épp a látogatottság lesz túl magas...

Itt pedig egy kifejezetten VPS hívőknek szóló gondolat, a fenti korlátok egyike, mivel a VPS-ben sokkal kevesebb a memória van várhatóan sokkal hamarabb el is érkezik, tehát valóban praktikus a VPS arra, ha 100 soha nem látogatott domaint szeretnél üzemeltetni, vagy ha 1-2 nagyobb oldalra gyúrsz rá, mert azokra lehet jól optimalizálni, de egy 1gbyte memóriával rendelkező VPS-sel nem lesz senki sem tárhelyszolgáltató akármennyire úgy érzi, hogy az első 20 domain jól összejött... Ha abba belegondolok, hogy sok joomla fejlesztő úgy jön, hogy neki az xy modul miatt minimum 128MByte RAM kell a PHP interpreternek, akkor gondoljunk bele 1GByte-os VPS-sel akár kiszolgálhatsz 8 kérést egyszerre, ami egy látogatott oldalnál kezd vicc kategória lenni. Sok VPS szolgáltató ilyenkor azt mondja, hogy 1GBytre RAM+SWAP, jól hangzik, de nem vezet eredményre csak ha load rekordokat szeretnél döntögetni. Mindamellett nem azt mondom, hogy ne használjatok VPS-t, mert az esetek nagy részében, ha tudod, hogy mikor és mire kell használni fantasztikus megoldás, de a VPS-t nem arra találták ki, hogy pénzt spórolj, hanem arra, hogy egy újabb lehetőséged legyen a nagyobb biztonságot elérni! Ahogy az ollóval sem nyitsz ki egy jó évjáratú bort -bár technikailag lehetséges-...

Az említett gépednek a 2x500gbyte-os SATA winchester lesz majd a kapacitás vége Helyedben kivágnám a 2x72GByte SCSI-t a hmm "raktárba" és inkább megpróbálnék +2SATA winchestert betenni.

speeedfire eredeti hozzászólása

A legtöbb linux topicban ilyenkor írnak rám, hogy ne kezdjek flamewart.

Ne haragudj, de ez miért alapja egy flamewar-nak? Melyik fórumon?