Téma: Szövegírást vállalok ingyen

Teljesen jogos, az efféle egyeztetési hibák nálam meglehetősen gyakoriak, dacára annak, hogy bő tíz éve publikálok a neten, több e-könyv is van mögöttem (e-könyv-kiadás, de e-book kiadás). Egyszerűen lusta vagyok visszaolvasni egy fórumhozzászólást, mert sajnálom az időt. Én olyan sebességgel írok, ahogyan beszélek, így pedig mindig akad hiba – nyilván egy megrendelő esetében lektorálni kell többek között a szórendet is. Mentségemül szolgáljon, hogy másnaposan, hiányos alvás után egy elgépelésem volt (ez a billentyűzet hibájának is fölfogható, sajnos akadnak néha a gombok), meg egy egyeztetési hiba, amely egyébként preskriptív szempontból gond csupán, a neológus nyelvészeti irányzat nem látja gondnak.

A helyesírás divergens alapelveiből kiindulva mondhatnók nincsen hibátlan helyesírású ember: a Szaúd-Arábia–Németország-labdarúgó-vb-mérkőzés-közvetítés kifejezés vagy a magyarnyelv- és -irodalom-tanár csak nyelvészeti szövegben fordul elő, ahogyan a bichon havanaise tenyésztés és a németjuhász-tenyésztés közti különbséget sem sokan tudják. Lapítgat, de bólingat; összevissza, de ide-oda; két-három éves, de öt–tíz év alatt (nagykötőjel). Az ortográfia pedig szerintem a könnyebb rész – a nyelvhelyesség sokkal nehezebb. Nem ugyanaz a se és a sem, az ami és az amely, ráadásul a sokféle paronímia (szível és szívlel stb.) és rosszul ismert jelentésű szó (az alkalmasint valószínűleget jelent stb.) között még egy komoly nyelvész is elvész néha. Ezért van nálam mindig az Osiris Helyesírás, ha dolgozom, de hát nem lehet mindig az ezeroldalas (de: ezeregy oldalas) könyvben nyakig ülni (nyelvhelyességi hiba: képzavar).

A nyelvészetben háromféle helyesírási szint van, ezek közül az első a köznapi beszélőké, és bőven elég a második a médiának. A harmadikat csak nyelvészeti publikációkban szokták használni.

Én nem állítottam sehol, hogy nem hibázok, sőt nagyon is jól tudom, hogy tudásban törpe, vakságban nagy vagyok. De szerintem nem hitelességi kérdés, ha valaki a jót mondja, csak maga nem képes rá. Ha pedig egy szövegíró figyelmetlenségében vagy fáradtságában (fáradtság, de fáradságos munka; vö. az izzadság–izzadtság analógiájával) apró vesszőhibát vét (az illetve elől elmaradó vessző komolyabb, de egy tagmondatos és előtti szerintem belefér), egy egyeztetést elhibáz, én még nem üvöltöm le a fejét. A topicindító kollégával kapcsolatban azonban nem ilyen észrevételek hangzottak el, szerintem egyébként jó szándékú szakmai tanácsként.

Vannak egyébként olyan szabályrészek, melyeket én magam sem alkalmaznék publikációkban (a fönti példákon túl is). A „nyelv védelem-ápolás” kifejezés szerintem rettenetes (ez a harmadik mozgószabály jól be tud tenni, mert még a vízcsap és hidegvíz-csap rendben van [hiába a négy szótag, amely egyébként még egybeírást jelentene!], a hideg-meleg vízcsap széthullik).

Az általad nálam nagyon helyesen kifogásolt egyeztetési hiba mián egyébként még rúgok egyet a pöttyösbe (az elgépelést nem veszem figyelembe, az egy fórumban azért előfordulhatik [sic!] még akkor is, ha az ember figyelmes):

„A nyitó hozzászólással nem a vesszőhibák voltak a legnagyobb gond...” – írta az ismeretlen szerző, tehát egyes szám harmadik személyt használt többes szám harmadik helyett. Miért tette ezt? Nyilvánvalóan itt valamiféle helytelen rögzültség lehetett az ok. Azt szokták mondani, hogy a magyar nyelv kedveli az egyes számot: „Minő szép szemed van, lyányom!” (Ahelyett, hogy „szépek a szemeid”, jóllehet a leánynak kettő is van e szervből). Én azonban a bonyolultabb szintagmáknál valahogyan az Arany János-i irodalmi stílust látom vonzónak, „természete már ez magyar embernek”. Ez az egyén nyelvhelyességi érzékén múló dolog. Verbi gratia:

1. A fórumhozzászólóknak van véleménye az off-topicba hajló levezetésről.
2. A fórumhozzászólóknak van véleményük az off-topicba hajló levezetésről.

Nádasdynak van erről egy cikke, s bár az ő hozzáállását sokszor nem szívelem, így meg sem szívlelem, de ide illik: Nádasdy Ádám: Leóék macskája „Van egy nyelvtudós barátom, s egy fontos pillanatban (épp címlapszöveget fogalmaztam) elhagyott a nyelvérzékem, felhívtam: 'A valamirevaló nőknek mindennap van orgazmusa? Orgazmusuk?'* Nyelt egyet, majd kicsit tétován, de kimondta a tutit: 'orgazmusuk. Talán.' Azóta úgy használom, hogy a lányoknak orgazmusuk van.” (*A belső idézőjelek, úgynevezett lúdlábak sajnos nem helyesen [sőt helytelenül] jelennek meg, ezért ezeket aposztróffal helyettesítettem.)

Írt erről Zsadon Béla is (az Index korrektora, aki bár nem nyelvész, mégis a legfelkészültebbek között van), ő a Presser-nótából ismert „a csúnya fiúknak is van szíve” mondatra a Nyelvművelő kézikönyv véleményét idézi, azazhogy: „a birtoklást kifejező részeshatározó melletti alanyon a nem egyeztetett személyrag pongyola”. Hát, így. Köszönöm, kedves fórumtársak, hogy önöknek van humora, mármint humoruk. Na, mindegy.

A lényeg tehát idézetként:

2. A többes szám 3. személyű – személyes névmási v. egyéb ilyen értékű – birtokosra v. egyeztetett (számban hozzá illő) v. nem egyeztetett (egyes szám 3. személyű) személyjellel utalunk.
a) A nem egyeztetett személyjel akkor használatos, ha a többes számú birtokos jelző a birtokszó előtt áll: a lányok ruhája (nem pedig: ruhájuk); több birtok esetén: a lányok ruhái (nem pedig: ruháik).

A fenti példában nem a vesszőhibák volt a legnagyobb gond. Mahone úgy érzi, hogy helyesebben „nem a vesszőhibák voltak a legnagyobb gondok”. A kettő között hajszálvékony jelentésbeli különbség érezhető: az első, itt pongyolának nevezett változatban a vesszőhibák mint egység jelentek meg (tehát mint az egyik gond: gond a nyelvhelyességi tévedés, gond a tipográfiai tudáshiány, valamint gond a vesszőhibák léte stb.), ezért az egyes szám. Tehát nem minden egyes vesszőhiba gond, majd minden egyes tévedés külön gond, hanem az író szerint a gondok egyik részhalmaza a vesszőpontatlanság. Valami ilyesmi logikázgatás hozhatta létre ezt a polémiát.

Ha még van hozzá kedv, egy kis ráadás olvasnivaló a témában: A csúnya fiúk szíve - Korrektorblog

Meggyőztél, nem csak a Verbi gratia (példának kedvéért?) résszel (bár a példa, az eredetitől eltérően nem hangzik furcsán egyik változattal sem), hanem a teljes hozzászólásoddal!