Téma: [infografika] inbound marketing

DomainFlotta eredeti hozzászólása

A digitális változat még nincsen teljesen elvetve. A problémám nem is az vele, hogy könnyebben lopható, mert lopják nyugodtan. Sokkal inkább az, hogy nem képvisel presztízs értéket.
Ha többen veszik digitálisan, mint nyomtatva, az nekem szuper, mert többet keresek rajta (vagy egyáltalán keresek), viszont nem kerül ki a polcra és egyetlen fájl lesz elfeledve a többi között.

Ezért, ha lesz is digitális, akkor a könyvhöz fog járni mindenkinek.

A könyv ugyanis reklám. Méghozzá drága reklám. Egyáltalán nem bevételi forrás.
Arra jó, hogy az íróját megismerik és a tudása felkerül egy polcra. Onnantól lehet hivatkozni rá és nem kell mindig mindent újra leírni, amit egyszer már leírtam jobban.

Ráadásul a mémek (gondolatok) így örökre fennmaradnak. a könyv bekerül az OSZK-ba és amíg könyvtárak lesznek és a papír megmarad, addig a gondolataim olvashatók, kereshetőek és kutathatóak lesznek.

a digitális könyved is bekerül az oszk digitális gyűjteményébe, külön isbn számot kérhetsz rá.

vidirita eredeti hozzászólása

a digitális könyved is bekerül az oszk digitális gyűjteményébe, külön isbn számot kérhetsz rá.

ha ez így is van, hogyan oldják meg az archiválását?

A nagynéném az OSZK osztályvezetője és elég komoly problémaként kezelik, hogy a digitalizációk nem időtállóak, sem az adathordozók sem a fájlok tekintetében.

vidirita eredeti hozzászólása

Domainflotta, neked fogalmi zavaraid vannak a KÖNYVRŐL.

Nem baj, szerencsére itt vagy nekem te, és majd megmondod a tutit

Nincs olyan, hogy valami CSAK ekönyv, vagy aztakurva, NYOMTATOTT könyv, az egy könyv és kész, ami digitális formátumban is megjelent, vagy csak abban, és kb. akármikor lehet belőle nyomtatott könyvet csinálni, ha valakinek az a fixa ideája, hogy az is kell.

Akkor ezt kezd el beleverni az emberek fejében, mert szép dolog szembeúszni az árral, csak fárasztó. Nameg értelmetlen is.

A papír könyv nem fixa ideál. Presztízs. Most adtad ki az ötödik könyved. Ha ezt nem érted vagy nem tapasztaltad meg, akkor nem én sem tudom megértetni veled. Ezért arra kérlek, hogy fogadd el, hogy az én tapasztalom szerint, az én világomban, aki papír alapú könyvet ír azt nagyobb elismerés övezi, mint aki csak e-bookot készít.

A könyv az könyv, megvannak a kritériumai, hogy mitől az, de nem attól az, hogy lapokból áll, és van borítója. Egy könyv már akkor is könyv, ha még meg sem jelent...

Értem, tehát az e-book is könyv, ha megfelel valami kritériumnak? Vagyis? Mi a kritérium?
Mikortól lesz a pdf tanulmányból e-book? Mikortól lesz egy cikkből e-book? Mikortól lesz 3 cikkből e-book sorozat?

(amúgy miért is definiálgatjuk a könyv fogalmát?)

Szerintem az a könyv, amit annak hív az, aki el akarja adni. Ha holnap az egyik cikkemet pdf formában elkezdem könyvként árulni, akkor ki fogja azt mondani, hogy az nem digitális könyv?

de azért mert digitális, azért nem ér kevesebbet, sőt, egyre többek számára többet ér, mint a nyomtatott verziója.

A kevesebbet ért alatt azt értjük, hogy kevesebbre tartják az emberek? Mert akkor de! Kevesebbre tartják.
Ha nem hiszed, ne tedd.

De akkor miért írtál már 5 könyvet? Vagy éppen, hogy 5 e-bookot írtál és azt érzed, hogy a munkádat becsmérlem le azzal, hogy a papír könyvet magasztalom?
Mert nem így van. A tartalmát tekintve mindegy, hogy az értékes információ digitális vagy nyomtatott.

Bár nekem a könyv az a papír alapú, az e könyv pedig a digitális. Szerintem sokan éreznék megtévesztve magukat, ha könyvet kínálnék, megvennék és kapnának egy pdf fájlt.

Hosszan magyarázod, miért gáz az ekönyv, miközben a könyv az könyv és kész.

Sosem használtam a gáz szót és semmi bajom nincs ez e-könyvel. Nyugodtan leteheted a fegyvert.

Egyszerűen csak azt mondom, hogy az e-book nem tudja azt, amit egy nyomtatott könyv. Ennyi. Nem kell egyetértened vele. Hoztam rá érveket is, vagy elfogadod vagy nem.
De ha mindenképpen vitázni akarsz, akkor megérzések, érzelmek és vélemények helyett valami kézzelfoghatóbbal támaszd alá.

Az ebook van olyan jó, mint a nyomtatott könyv, mert .... (érvek, sztorik, statisztikák, tapasztalati történetek). Ez a másik álláspontjának konstruktív megkérdőjelezése.
Eddig csak saját gondolatira reagáltál és nem azt próbáltad megérteni, amit valójában írtam.

Szépen lejön, hogy mennyire nem vagy tisztában a könyveladás rutinjaival és mindennapi kihívásaival

Egyáltalán nem vagyok tisztában a könyv kiadás rutinjaival és kihívásaival.

Az eladása gyerekjáték. Ugyan az, mint az e-book esetén, azzal a hatalmas különbséggel, hogy kevésbé kell nyomatni a reklámot, mert a nyomtatott könyvet gyorsabban és könnyebben megveszik az emberek.

de azért csak nyomod, hogy mennyivel jobb a nyomtatott könyv. Nem jobb.

Miért nem jobb? 3 érvet kérek.

Majd ezt te is látni fogod, egy év múlva, X darab eladott nyomtatott könyv eladása,

Mármint, hogy milyen nehéz eladni egy nyomtatott könyvet?

Nem. Ezt szerintem sosem fogom meglátni, bármennyire is kívánod.

A szomjazónak vizet eladni nagyon könnyű. Egy telített piacon domain nevet eladni drágábban, mint mások borzasztó nehéz.
Likeokat eladni 20 Ft ér, amikor mások 12 Ft ért adják, picit nehéz.

Nyomtatott könyvemet eladni, szerintem a nagyon, és az elképesztően könnyű között lesz valahol. (mármint az én könyvemet, ami konkrét célpiacra lő)

Belemehetnék abba, hogy mennyivel több bizalmat kell építeni egy e-book és egy (nyomtatott avagy igazi )könyv eladása között, illetve, hogy a különböző "szinten" álló leadekkel (lásd.: inbound marketing infografika), hogyan kell kommunikálni egy e-book vagy egy nyomtatott könyv esetén, de nem fogok. "Vannak akik azt mondják lehetetlen, mások pedig csinálják."

a mindenki számára ezerszer kényelmesebb és költséghatékonyabb e-formátumok eladása után.

Mindenkinek? Minden egyes embernek a világon? Minden egyes embernek kényelmesebb e-bookot olvasnia? Nem érzed ebben a hatalmas általánosítást?
Aki papírkönyvet olvas azt pedig égessük el a könyveikkel együtt? (csak viccelek).

Sziddhárta Gautama Buddha arra jött rá egy nap, amikor a fa alatt sanyargatta magát, hogy a lényeg a középút. Egy csónakban ülő zenész tanította a fiát: Ha túlfeszíted a húrt elpattan, ha túl lazára hagyod, akkor nem fog szépen szólni.
A középút a lényeg, ami mindig két szélsőség között helyezkedik el. Ez egy nagyon értékes gondolat az élet minden területére.

Mindenkinek érdemes odafigyelnie rá, hogy miért érzi néha szükségét annak, hogy szélsőséges módon viselkedjen vagy gondolkozzon.

Szerintem sokan vannak, akik szeretik a papír könyveket. Mert szeretik kézbe venni, szereik megszagolni és szeretik birtokolni is. Sokan vannak olyanok is, akik többnek érzik magukat attól, hogy papír alapú könyvet olvasnak.
Vannak akik kényelmesebbnek tartják az olvasást könyvből, mert fárasztónak és kényelmetlennek tartják a monitorról olvasást.

Én sokkal többet olvasok monitorról, mégis jobban szeretem a (papír alapú)könyveket. Pedig én a neten élek.

Az írónak valóban ezerszer könnyebb digitálisan kiadni egy könyvet? Persze. Olcsóbb? Persze, hiszen ingyenes. Bárki kiadhat e-bookot? Persze, akár a szomszédban lakó kölyök is, ha van számítógépe és internet hozzáférése.
Bárki kiadhat papír alapú könyvet? Nem. Több kell hozzá, mint egy számítógép és egy internet hozzáférés.

Bárkinek lehet fűszálból font nyaklánca? Ha van fűszál a közelben, akkor igen.
Bárkinek lehet gyémánt nyaklánca? Nem. Nem találsz a közelben gyémántot, de ha igen, még az is kevés hozzá.

Melyik az értékesebb? A fűből fonott nyaklánc vagy a gyémánt?

Szerintem az az értékesebb, ami ritkább vagy, amit nehezebb előállítani. Értékesebb az a férfi, akinek van választása. Vonzóbb az a nő, akiért sok férfi verseng. Drágább az a márka, amire sokan vágynak. Azok a fémek értékesebbek, amikből kevesebb van. Az a részvény kerül többe, amit sokan akarnak megvenni. Az a nyaralóhely népszerűbb, ahova kevesen tudnak eljutni.
Amit mindenki tud, amit mindenki megkaphat, amiből rengeteg van, annak ez az értékén is meglátszik.

Addig csak racionalizálsz

Férfi vagyok + racionális típus. Próbálom fejleszteni az érzelmi oldalam, hogy jobban megértsem azt is, ami elsőre teljesen logikátlan. Azt mondják a modernkori pszochológiai kutatások, hogy az ember a zsigeri változásaira érzelmekkel reagál. Nem azért kiabálsz, mert mérges vagy, hanem azért vagy mérges, mert kiabálsz.

A nők a bennük zajló biológiai változások miatt korán megtanulják, hogy az érzelmeik sokszor kuszák és nem következetesek. Elfogadják önmagukat és hagyják az érzelmeiket áramolni. Ez, a külső szemlélő férfi számára, néha úgy csapódik le, hogy következetlen, logikátlan és kiakasztja az elemző, analizáló és problémamegoldó gépezetünket. "Ez is miattad van" "de mi van miattam drágám?" "mindegy, te sosem értesz meg engem" "akkor kérlek magyarázd el, hogy megértsem." "bonyolult, nem tudok róla beszélni". És még számtalan variáció ugyanarra a szituációra.

A látszólagosan megoldhatatlan ellentmondás feloldását a következő gondolatban találtam meg:
Mindenki maga állítja elő az érzelmeit. Minden érzés valós. Nem mondhatod a másiknak, hogy amit érez az nem igazi és nem valódi, hiszen érzi. Vagyis annak ellenére, hogy semmi logikai oka nincs, az érzés mégis ott van és valódi.

De nem én tehetek róla, hanem csak az, aki érzi. Hiszen ő állítja elő. Sokszor nincs is semmi köze hozzám, vagy ahhoz amit csináltam. Ez pedig egy megnyugtató gondolat és mivel nem én vagyok a hibás, nem én vagyok büntetve valamiért amit el sem követtem (a férfiakban túltengő igazságérzet lázadása), így simán oda tudok menni és meg tudom ölelni. Nem fáj az egomnak, nem érzem, hogy megalázkodnék, mert az érzelme nem áll okozati viszonyban velem.
Így, miközben ölelem és a karomba zárom, azt tudom mondani neki: hogy minden rendben lesz.

Ennél gyorsabb, hatékonyabb és tartósabb megoldást még nem találtam. Ráadásul ehhez nem is a másikat kell megváltoztatni, csak követni kell a buddha másik tanítását: "mély együttérzés"


És ezt nekem mind tanulnom kellett, mert racionális vagyok. Persze sok nőt ismerek, aki szintén nagyon racionális és közben tökéletes, minden porcikájában igazi nő. Szóval nem tudom, hogyan is jutottam el ide, de a racionalizálás szerintem ugyan olyan fontos, mint az érzelgősség, hiszen a végletek helyett, a középút a helyes irány.