Egy szép történet hősei vagyunk
Csini asszonykám van Tud főzni is (bár még van tanulni való), szoktunk volt közösen is kaját csinálni borral zenével habfürdővel, stb - filmbe illő idilli kompozíció... Szeretünk kirándulni, start trek-et nézni, haverokkal rallyzni pc-n, activity-t játszani... ritkán unatkozunk.
A perspektívát erősen torzítja az a helyzet, hogy a kedvesem 3 műszakban dolgozik mint osztályos nővér. Hivatásból csinálja (picit több pénzért, mint a nooooomális életet élő kolléganői), de sokszor fáradt és elégedetlen. Mindkettőnkben kezd megfogalmazódni az igény egy élhetőbb hétköznapokra tervezett jövőre.
Pár hónapja történt, amikor egyszercsak azzal állított be hogy avontanácsadónéni lett. Mondtam neki hogy: - Jó. Legyen hobbija - legalább lehet nekem is
Aztán jött a siker (!) Munkahelyénél fogva sok munkatársnője van, akik hajlamosak összekenni magukat napi szinten mindenféle színes termékekkel, és ahogy kiderült, tetszik nekik ez a vásárlási forma. Lefoglalja őket az illatos katalógus, szeretnek kicsit "másképp" költekezni a megszokottnál - és egyáltalán a termék is rendben van. Még spórolni is lehet. Tényleg.
A helyzet az, hogy sajnos pénzt is lehet vele keresni. Állítólag. Elméletben mindenképp.
Nemrég - látva lelkesedését - egyik "feljebbvalója" ajánlattal hívta fel: Legyen avon kooooooordinátor. Az lett. Mondtam neki hogy: - Jó. Keressen pénzt - legalább marad nekem is
Azért ennél a pontnál szerettem volna ha megnyugtat abban a tekintetben hogy ez nem lesz különösebb kihatással a mindennapjainkra. Amikor viszont kiderült hogy bevett szokásként az avon bemutató terem előtt, az utcán (!) szólítanak le embereket, akkor nálam az egyik biztosíték betöltötte funkcióját. Kérdeztem tőle hogy: - Mivan? Mitfogsztecsinálni kiscsillag? - Próbáltam (és ma is próbálom) meggyőzni arról hogy egy így bukta. Sok "munka" - kevés eredmény. Órabérért talán... de így? Ugyan nem kötelező, de azért "ajánlott" részt venni ebben a szánalomban... Mégilyet...
Pici sikereket azért ért el így is, de a kitűzött cél közelében sincs. A rendszer a következőképpen néz ki:
Vásárló: - Nooormális esetben sokan vannak (itt bukik a rendszer - szerintem). Végül mindenki tanácsadónő, vagy kooooordinátor akar lenni, mert úgy jobban "megéri".
Tanácsadónéni: - Tőle vásárol az, aki nem akar tanácsadónéni, vagy koordinátor lenni (eddig a szintig rendben van a dolog - ha van potenciális ismeretségi kör, akkor szép rendeléseket lehet leadni, nagyobb kedvezményekhez jutni, és így egy kis zsebpénzt keresni arányos munkaidő-ráfordítással). Tehát ezen a szinten a kapott kedvezmény (mely egy bizonyos rendelési összeg felett jár rendelésenként) szabadon alkalmazható árrést biztosít. Erre mondtam hogy: - Jó...
Koordinátor: - Biztosítékkiverő kategória. Avontanácsadónéniket toboroz, és az általuk leadott rendelések után (egy bizonyos összeg felett) az avon készpénzátutalás formájában honorálja kitartó munkáját. Valamiféle bónuszt is kap, ha bizonyos időn belül teljesíti a teljesíthetetlen célokat - és ez itt leamortizálja az egész biztosítéktáblát.
Tehát nem csak arról van szó hogy ha szépen, természetes úton kialakul az üzleti kör, akkor annak teljesítménye alapján alakul a haszon... inkább egy "ámokfutás a bónuszért" című, agymosással betanított forgatókönyv színrevitelét gyakorolják - de a vastaps elmarad, a nézőtér üres. 99,99% menekül. Még a plaza-ban felállított avonos bemutatópult mögül való huszáros kirohanásokkal eszközölt járókelőkergetés viszonylag konszolidáltabb keretek közé mérsékelt "címszerzési" akciója is merő kudarc - ha a befektetett időt és az ebből származó hasznot próbálnánk egyazon lapon ábrázolni.
Aki kitalálta: N/A - no comment
Siker, nyereség, bármilyen ráció, és már lelkesedés hiányában ma hajnalban elhangzott az első "elegem van belőle" és "nincs is már kedvem hozzá" illetve az "én ma hamarabb eljövök". Jó kezdet!
Még véletlenül sem örülök annak hogy a kedvesem bármilyen sikertelenséget kényszerű elkönyvelni, de ebből a történetből - legalábbis ebből a szerepkörből - Mi most szerintem jó eséllyel kikerülünk. Azt hiszem jobb lesz az időt inkább egymásra fordítani, társasági életet élni, nagyokat kirándulni... és ezt az avon történetet statisztaként játszani tovább. Esetleg valami értelmes dologba fogni.
Konkrétan érdekelne hogy hogyan keveredett ilyen szánalmas helyzetbe egy amúgy nagy (125 éves) múlttal rendelkező, alapvetően jó termékeket képviselő cég. Ekkora melléfogást... mintha a végét járná, és kétségbeesésében végkiárusításba kezdett volna minden mindegy alapon - brandépítés helyett brandrombolás... avagy járassuk le magunkat, és süllyedjünk le a tukmálós bóvli kategóriába. Áruljunk "munkalehetőséget" az utcán kivétel nélkül mindenkinek. És pláne használjuk ki az ingyen munkaerőt erre a feladatra, csalinak jó lesz egy kizárólag az elméletben működő bónusz rendszer (ami ha működne, akkor sem érné meg csinálni)...
Elnézést ha kicsit szubjektíven ábrázoltam a sztorit. Biztosan van Nektek is véleményetek, kíváncsi is vagyok rá.
Könyvjelzők