Megyek a spárba', tolom a rácsot - család mellettem tipeg... bambul bele a termékektől roskadó gondolákba. Mindennapi nyugalom. Eszesen keressük mi-mennyi, hogyér' adják kilóját, literjét: hogy át ne vágjanak valami megtévesztő álakcióval. Komoly gondolkodást, fejszámolást igénylő feladat. De hát ebben élünk
De nem elég ez nekünk: egyszer csak elénk ugrik 3db 17 éves csitri kiskosztümben! Egyiknél fényképező - vaku bele a szemünkbe. Másik közben mondja a magáét: szoktunk-e venni borsodisört - mi köze hozzá (szerintem). A harmadikkal voltak hárman, ez nem csinált semmit.
Valahogy nem jutott el az agyamig a kérdés. Elengedtem a fémszekeret, egy ijesztés gyomorra, aztán állcsúcson nyomtam a fényképezőgépes kislányt egy horoggal, majd májgeri gyomorszájon - ekkor repült 4 métert a kiscsaj. Odamentem és ráborítottam a sörös gondolát. A másik kettő elszaladt.
Meglepett minket a dolog. Összenéztünk, és felháborodva odébbáltunk - nem éri meg foglalkozni az ilyen tapintatlan emberekkel. Kellemetlen élmény volt. Nem is ott vettem sört, és nem is borsodit. Pedig azt akartam mert olcsóbb most...
- na jó, nem volt bunyó, csak megkérdeztem a leányzót hogy minket fotózott-e... mire kinyögte hogy igen, de csak belső használatra. Mondtam neki hogy ehhez sem járulok hozzá úgyhogy törölje de gyorsan mielőtt realizálódik a most még gondolati szinten lévő mozdulatsor. Megtette - másik meg csendbe maradt.
Egyre agresszívabb vagyok
Hasonló témák:
Könyvjelzők