Azért a nők "bűnbaknak" kikiáltása szerintem kissé egyoldalú megközelítés. Lehet, hogy statisztikai adatok igazolnak deficitet meg születési rendellenességet és válást, de ezek csak állomások egy civilizáció fejlődése során. Jól néznénk ki, ha az lenne a fejlődés, hogy már megint kézzel kell vetni meg aratni... A nők ugyanúgy szeretnék a fejlett társadalom javait fogyasztani, függetlenül attól, hogy alkatilag és mentálisan mire alkalmasak, alkalmasabbak. Ha "visszataszítjuk" őket a tűzhely mellé, az fejlődés? Arról nem is beszélve, hogy vegyük példának pont a főzőcskézést: Mi emelte ki az embert az állatok közül? Nem az, hogy keze-lába más, hanem egy fontos momentuma a fejlődésnek: megtanulta az élelmiszert raktározni, így több szabadidő okán másra is használhatta az agyát, mint vadászati konspirációra. Az állatok egész napja táplálékkeresés, így a nemeknek nincs ideje elkülönülni, illetve más aspektusban a fajt szolgálni.
Ha visszafordulunk, az biztosan a vég, csak nagyobb időtávlatban. Elvégre mindegy, hogy a globalizáció pusztítja ki a fajt, vagy egy olyan katasztrófa, ami geológiai időskálán ugyan, de periodikusan igazoltan fajkihalásokat idéz elő.
Én úgy vélem, itt most egy állomásnál vagyunk, aminek megvannak a konzekvenciái. Egyenlőre a primitív fajfenntartási ösztön és az elme alkotta "technológiai" csatatér között ingázunk. Majd lesz ez másként is, azért ember az ember, hogy kitalálja...
A nők bevonása a munkának nevezett dologba a fejlődés egy természetes következménye volt. Egyrészről azért, mert a háborúk ritkították a "géniuszt", másrészről pedig azért mert a technológia leredukálta az otthoni időt "egész napos kiszolgálásról" legfeljebb 1-2 órás házimunka tevékenységre. A robotizáció veszélye szerintem nem hárítható el azzal, hogy "hazatelepítjük" őket. Ehhez már késő van - talán szerencsénkre...
Új megoldásokat kell kitalálni, ahol mindkét fél megtalálja a helyét.
Könyvjelzők