Téma: Vicces történetek

Az imént kedvesem megkért rá, hogy hozzam át neki a fotelt a másik szobából, hogy kényelmesen tudjon olvasgatni a monitoron. Ahogy megláttam a zöld ütött-kopott, minimum 40 éves bútordarabott elkapott a harsány röhögés, mert eszembe jutott a történet, ahogy hozzánk került.

Egyetem alatt elég sok lakótársam volt az albiban, ahol már közel 6 éve élek. Volt minden típusú és nemi hovatartozású, de kedvencem M.Gábor volt. Mindig, ahogy elkezdtünk beszélgetni, 5 perc múlva már zengett a szoba a röhögésünktől...
Veszprémben évente kétszer megrendezik a lomtalanítási akciót, és körülbelül 2 éve, amikot Gábor még velünk lakott jön át hozzám, hogy Zotya kitettek egy frankó fotelt gyere már le velem és rángassuk fel. Mondtam, hogy max este, amikor már a sötétben nem látják meg szomszédaink hova tűnt a tuti foteljuk. Eljött az idő, lementünk a fotelért, persze nem bírtuk csendben felhozni, mert a tudat, hogy megyünk a ház elé lomizni iszonyatos nyerítésekre inspirált minket. A fotelt azért sikerült felrángatnunk az első emeletre, és a nap véget is ért.
Következő nap nagyban verem a billentyűzetet, amikor csöngetnek. Felkeltem és kiballagtam az ajtóhoz. Emi néni volt ott a negyedikről, aki egy nagyon vicces és kedves egy öreg néni. Kezébe négy darab fém görgővel. Aranyoskám, láttam, hogy felhoztátok a fotelt, gondoltam hátha kellenek még a görgői.
Udvariasan megköszöntem őket, habár a diskurzus kissé kellemetlen volt számomra. Gábor azért jót röhögött, amikor átadtam neki az új bútora hiányzó darabjait. Jóhogy, nem ő állt ott az ajtóban.

Gábor elment, a fotel megmaradt. Igazából amennyire ócska, annyira kényelmes is..

---

Hasonló témák:

• Katalógus és egyéb állatfajták - avagy történetek a szűrke zónából
• Vicces találatok

Én lomtalanításon egy hibátlan C64-et találtam Barbárok.

Én is laktam ilyen féle albérletben fullra töltve egyetemistákkal, szóval át tudom érezni a helyzetet, elég ha annyit mondok, hogy a fürdőszoba a konyha felében volt kialakítva

Sok-sok éve, szokásos hétvégi kúránink egyikén - természetesen tökjózanon - nevettünk egy jókorát akkori legzseniálisabb barátom egyik aranyköpésén. Azóta az eset precedens értékű, időnként eszünkbe jut, és vele együtt a cimbora aki azóta már a Gibraltár környékén éldegél.

Elkényeztetett fiatalúr, amolyan kivagyok-mivagyok, de kihaénnem-nehogymáén tipusú minden tehetséggel és lehetőséggel megáldott tékozló fiú, aki felülről figyeli a világot, miközben Mi, közönséges halandók forgunk körülötte az általa elképzelt, neki teremtett világban.
Ha egy ilyen ember részeg, megmondja hogy mivan. Legroszabb esetben kérdez. Néha értelmesen. Problémát jelenthet ha nem vagyunk vele egy szinten.

Tudni kell Róla, hogy ha autó, akkor BMW. (Értékelhető egyáltalán hogy talált valamit, amibe nem akar belekötni.)

Nála ittunk. Eljött pillanat hogy ne legyünk növények, tehát helyzetet kellett váltanunk. Taxit hívott, kért egy nagyot .
Mercedes érkezett, a volánnál elegáns öregúr, nyakkendőben, kimért, választékos beszéddel, udvariasan állt a szolgálatunkba. Profi taxis valami meséből szuper járgánnyal.
Jól kifogott minket, mert a barátunk épp kötözködni szándékozott.

Beszálltunk. A srác a következőket érezhette:

"Azért egy mercibe nem könnyű belekötni... Gáz, ha a sofőrbe sem tudunk. Elvileg ki van nyalva a ****günk, és minden hepi. Na, akkor értsünk egyet. De mivel? Jóvan, beszélgessünk..."

A rövid párbeszéd így zajlott:

Haver: - megy a mernyó (Mercedes)?

Söfőr: - parancsol?

Hátsó ülés (Mi): - LOL


Minig eszembe jut erről az Arthur c film

Remélem átment a sztori

Pár hete néztünk valami sportműsort a TV-ben barátnőmmel (lehet hogy már meséltem itt).
Mondtam neki:
- Nézd, rúdugrás, tök jó... - aztán egyszer csak látom hogy eldobja a csávó a rudat, így helyesbítettem: - Ja nem, ez gerelyhajítás.

Egyszer meg még édesapámmal történt, hogy fel akarta hívni a gyógyszertárat, hogy egy pirula mennyibe kerül. Igen ám, de elütött valami számot.
- Jó napot, érdeklődni szeretnék, hogy ez és ez a gyógyszer mennyibe kerül.
- Zöldséges - jelentkezett a zöldséges a túloldalon. Édesapám ezt félreértette:
- Azt tudom, hogy költséges, de mégis mennyi?