Téma: Vers írás (csak saját versek)

Fogadjatok az egyik versemet sok szeretettel:

Pipidal

Harsog az udvar, neszez állatok serege,
Disznók, pulykák, és libák különös elegye.
Totyognak kacsák, közben feneküket rázzák,
Izmos hátsó fertályukat lágyan ringatják,
Mutogatják másoknak, ahogy anyjuktól látták,
Ezt a leckét pelyhesként rendben megtanulták.

És vannak persze tyúkok, róluk szól e mese,
Így hát végképp nem szabad kihagyni őket se.
Szereplők nélkül, vajon mit ér a történet?
Minden nyájas olvasóm joggal kérdené meg.
Bámulna a borjú is, nem értené ő se,
Hogy e remek mesének, miért nincsen hőse.

De szerencsére van, hisz megannyi tyúk a sztár,
Köréd gyűlnek rögtön, ha eleséget hoztál.
Bólogatnak serényen, hogy minél több jusson,
Akinek nem volt elég, máskor jobban fusson!
Az érdekli, mit esznek? Elmesélem nyomba’!
Vagyis inkább mégsem, mert felfordul a gyomra…

Egy vagyok közülük, igen apró termettel,
Érdekes dolog történt, lefújtak permettel.
Így tudok Önhöz szólni úgy, hogy meg is érti,,
Fontos mondandómat nem kotkodácsnak véli.
Egy hete születtem, a pelyhes tollú csibe,
És tegnap beírattak a csibe-bölcsibe.

Szaladni tanultunk, meg mindenfelé futni,
E helyről, egy másikra, gyorsulva eljutni.
Lépj előre bal lábbal, s tedd elé a jobbat,
Menésre nem leltek még e módszernél jobbat.
Ismételd még többször, egységnyi idő alatt,
Régtől kezdve minden szárnyas ekképpen haladt.

Egy fészekalja nebuló leste tanárát,
A rozsdástollú kotlós tartotta az órát.
Megmutatta, hogyan, s mit kell sorrendben tenni,
Kapirgálni, felcsípni, s legvégül megenni.
Kis idő elteltével véget ért az óra,
Eleget gyakoroltunk kora reggel óta.

A magolást pedig valami más követett,
Táplálkozás után egy kis játék jöhetett.
Bújócskáztunk önfeledten, míg lement a Nap,
Ez az élmény mindnyájunknak örök emlék marad.
Lám ez csak az első nap, mégsem volt túl laza,
Megjöttek, a tyúkanyók, s ki-ki elment haza.

Egy nap a gazdaasszony előbújt egy késsel,
Mit akarhat? –fejtegettem csenevész tyúkésszel.
Félénken csipegettem, körülöttem nagyok,
Cidriztem javában, hiszen baromfi vagyok.
Kérem szépen, ne rakjanak be a tepsibe!
Nem vagyok még kakas, csak egy édes KISCSIBE!

Ezt megúsztam, hisz egy tyúk volt ma az áldozat,
Ezúttal is elkerült a csúfos kárhozat.
Hogy miért mondtam el mindezt? Mert a csirke is EMBER!!!
Akkor is, ha az ételünk nem hot-dog… csak kender…

Sziasztok új tag vagyok de írnék pár rímet..:

Rímek tőlem egy csoportban,két virág egy csokorban csak àllunk szépen sorban közben a világ sorvad.A dolgok másképp mennek mint ahogyan régen már csak hülyeség meg marhaság van benne a tv-ben nem értem mi a képlet sorok közül a képek hát remélem érted.

Péntek esti parti

Egy kártyajátszma az életed
s jó lapjárásra vársz?
Blöffölsz s olykor vétkezel
vagy dzsókerre találsz?

Az ember mohó és önző lény,
de akkor sem ő az osztó:
a tökéletes sor remény,
mely rossz laptól eloszló.

Nem te kevered a paklit
s nem is kapsz te lapokat:
csak egy jelkép vagy egy kártyán
s zsíros ujjbegy tapogat.

Nem látod a többi kártyát
s azt sem, mi az asztalon,
a leheletnyi vékony hártyát:
az összefüggés hatalom!

Nem tudhatod, mi a vége:
drill leszel vagy talonlap;
talán egy ingujjban végzed
vagy összegyűrt halomban.

Eszköz vagy csak egy nagy kézben,
s tőled az már nem is függ,
hogy égbe szállsz egy hősi képben
vagy hóhérláncon csüngve csüngsz.

A játéknak vége sosincs,
de ha van is, a győztes más:
olyan vagy, mint a részeg kocsis,
aki csak torz lélekváz,
mert azt hiszi, hogy ő vezet,
holott parancsra nyom gázt;
tudd: úti célod tervezett.

2006. február 2.

Locsolóvers, kocka módra
(Facebook-on így "locsoltam" meg a messze élő rokonokat)

Virtuális locsolkodós
bitet-bájtot küldök.
A digitális világban
kódolt kölnit öntök.

Illat felhő lepi el
majd az IP címed.
A profilod úgy szaglik majd
képet kell cserélned.

Most, hogy megöntöztelek
120 megabittel:
Boldog húsvétot kívánok,
sok-sok szeretettel!

Íme egy saját versem, ami az unalom és a fantázia szüleménye

Vasárnap este komorak az utak
Csend van és szárazon apadnak a kutak
Mély hang dübörög a fogadó peremén
Szunnyadó parázsként perzsel a remény
Hideg nedű csöbörög az üveg korsóban
Halál szele fúj minden koporsóban

-György

Sajnos a nagyvárosi (fővárosi) forgalom egyre durvább, de a sorállás máshol is bosszantóan sokszor előfordul. Még falun sem lehetünk teljes biztonságban az orvosi rendelőben vagy a postán sorban állva. Ezt a kis sutkámat még budapesti polgárként írtam. (A mondatkezdő kisbetűk nem hibák, akkoriban ez a jelleg afféle alternatív irodalmi "irányzatnak" számított.)


sor előttem, sor utánam

sor előttem, sor utánam,
verítékem lassan csorog,
feszültségét szigetelve
a fél város gumin csoszog.

vég nélküli járműcsorda,
az aszfaltgyepen vesztegel –
remeg az út –, s zajba fúlva-
hörögve, füstködöt lehel.

vár a pincér, portás, taxis,
köszönő szót – vagy jattot tán?
vár a lámpánál a koldus –
egy tekintetet igazán.

áll a munka, a hivatal,
törvényházán számos akta,
kórházi ágyán a beteg,
nem fekszik az istenadta.

áll a bál a megállóban,
bár hív a vasút – vár a MÁV,
ki busszal megy: az is késik –
csak gyülekszik a bosszúság.

átgondolhatom életem,
bankban, postán csekkel állva,
amire én következem
megírom, mi van még hátra:

minden romlik, s nő az esély –
sor kerülhet talán arra –
gyászolókkal hátam mögött
várok szabad ravatalra.


(2006 nyarán)