Téma: Vers írás (csak saját versek)

Egyedül a sötétben


Sötét szobában ül az öreg
Valami reccsen
Istenem mi lehet
A hályogos szem a sötétbe mered
Nem lát semmit de tudja, itt lehet

Az öreg szemeit becsukja
Keze reszket, és úgy várja
A vén tüdőből sóhaj szakad
Ráncos arcon könny patak

Agyában dühödt gondolat
Fájdalom, kín nem apad
Itt vagyok hát!
Nem látod?!
Néma csend a válaszod?!

Egy könnycsepp kanyargós útjának végére ért
Majd földre hull a halálért
Földre érve nagyot koppan
Minden megáll e pillanatban

Itt van már a múlt és jövő
Jéggé fagyott most az idő
Egy pillanat volt az egész
Szívhez kapott egy kéz

A sötét szobában
Valami reccsen
Senki nincs ott
Már hmm.
Minden rendben

Nézetek weblapom, írjátok véleményetek
Vajon lesz hozzá szólás, mely ad értéket?
Remélem itt megtanulom a mesterséget, melyet ti űztök
Lehet hogy semmi sem lesz belőle ja minek ide ütök?

Becsvágyam mindig arra irányult, hogy azt keressem, ami több nálam,
így mindig útban volt belőlem valami.
Ha olykor értékre leltem,
helyet kellett neki teremtenem önmagamban.
Bármit is kellet magam mögött hagynom,
fájdalmas volt az elválás tőle.
Minden értékvesztés, a legkisebb is,
egy szelet a halálból.
A lélek teljes lemeztelenítése -
eleven pokol.

A psziché centrális helyet foglal el lényünkben,
benne találkozik a test és a szellem;
biokémiai és biofizikai determináltsága átok, de áldás is egyben:
mert egyszer elfárad,
immunissá válik a túl intenzív és hosszantartó ingerekkel szemben.
Ha elég türelmesek maradunk, esélyünk van, hogy
túléljük eleven halálunk tébolyának poklát.

Belőlem nem sok maradt ugyan,
de őrzöm azoknak az értékeknek az emlékét,
amelyekért egykor odadobtam magam.

Ezért nincs abban semmi rendkívüli és szerénytelen, ha azt állítom,
hogy az emberek megismerésének
sokszor az a legegyszerűbb és legkézenfekvőbb módja számomra,
ha megfigyelem, hogy mi az,
amit bennem képesek meglátni, elfogadni, esetleg becsülni,
(minthogy "minden, ami befogadtatik, a befogadó szerint fogadtatik be"),
mert nem egy nyomorúságos egó ócska sztereotípiáinak bábja vagyok,
hanem az igazság oltárán feláldozott,
az isteneknek szánt ajándék
már nem is füstölgő, csak csendesen parázsló hamuja,
melynek máglyáját magamnál nagyobbak által ültetett,
nemes fák törzséből raktam.

nagyon jók az irományaid.

itt van egy az enyéimből:

Mikor volt már, hogy meséltem róla?
Sok minden történt,változott azóta..
Az ember már vágja, hogy pereg az óra
Tőled azt kérem gyere ki a tóra...

Volt egy pár évünk, hetünk-napunk-percünk
De változott az idő, így változott létünk
Mi minden volt, energiával tettünk
De semmi se teljesült azokból mit kértünk

Tegnap mi történt el kéne felejteni
Megpróbáltunk mindent, de fel kéne hagyni
A sokfajta érzéssel, könyörgéssel. Ennyi!
Ennyi, és végre egy új fejezetet nyitni

most jutott eszembe :
Ez rímmel valaki tegye bele a versébe
Internet internet
én mindig veled ébredek
s kelek

Most jutott eszembe,
A LAN kábelt hátulról teszem be.

Sötét, hosszú, téli esték...

Sötét, hosszú, téli esték
Vadjeges varázsa helyett
Rideg, hideg tejköd-éjek
Bús magánya jut nekem

Kemény, álmatlan ágyamon
Hánykódom, gyötrődöm magamon
Néma, buja szenvedély hajt
Tagjaimra nyugtalanság hat

Ablakomon át, beterítve szobám
Teliholdnak sápadt fényével
Ebvonítás tépi fel a csendet
Lelkembe marva, kísértet képet

Süvítő szél, zörgő redőny
Zúzza, fagyassza szívemet
Vigaszt, örömet vágyom el
Kedves hölgy érett testében

SEO-kának

Seokám, seókám
bárhogyan is akarnám,
átlépni rajtad nem lehet
a google nélküled nem szeret.

Kilistáz, vagy elrejt engem
tőled függ a helyezésem
gazdagítom ismeretem
jóban kell veled lennem.

[B]Minden Igaz Otthona


Hiszem, van egy hely! "Minden Igaz Otthona,"
hol az útvesztő véget ér.
Egy hely! Oly' válaszként,
min túl már; soha .... nincs mit ne tudnánk még.

Igen, van egy hely! Igazak otthona,
hol az útvesztő véget ér. ....
Majd ami volt vala, egész - őszinte tana;
miből felelénk, lelkünkért!

Hiszen, van egy hely! ....