Ha már ilyen jól összejöttünk szakértők, van egy volt pesti csöves komám, aki azzal kérkedett, hogy a járdaszéli flaszteron száradó kutyaszarról is megmondja mit evett az eb.
És tényleg, ha a fővárosban járok, -lévén a lányaim a Bélcsokis utcában bérlők- egy-egy stanicliba görgetek a száraz termésből, hogy teszteljem, nem fáradt-e meg a tudomány.
Pizsti tehát, mint avatott bukészakértő, na ha nem is a szájpadlásán öblögetve, de a kezével szétmorzsolva, köpte is sűrűn a megoldást: házikoszt, csirkecsont, pedigrépálvadhúsos, csapiszárazmarha, de valahogy sosem voltam igazán meggyőződve az eredmény hitelességéről.
Gondoltam egyet, vetten egy jó drága lazacos prémium eledelt Berci kutyámnak, azt kis zászlócskákkal jelöltem a kakikat a gyepen, és száradás után begyűjtöttem.
-Na komám, ezt szagértsd meg, mit evett az eb.
Pizsti nem sokáig morzsolgatott, és már mondta is:
-Ez biza lazac, de a kerületben bizonytalan vagyok.
Az eset óta már nem kérdőjelezem meg ezt a tudást, különösen azért, mert a sarki krimóban egyszer visszamondták, hogy Pizsti átkozottul megsértődött rám, hogy vizsgáztattam egy kerti kutyagumival, mert még azt is megmondta, hogy biz a nem aszfalton száradt.
Na és a rossz.
Általában, ha lehet választani, én az ékezetes domainok híve vagyok, de sokszor szarakodnak is velem link építésnél a különböző formok. Meg ki az az őrült aki ékezetek nélkül keres. Van egy jó példamondatom erre: Jobb szárba szökni, mint szarba szokni. (Nahát ezt lopta el tőlem egy delikvens, vigasztalhatatlan vagyok, leírhatatlanul nagy károm keletkezett.)
Könyvjelzők