Sajnos én olyan típus vagyok akinek soha sem áll le az agya. Már kezdem unni egyébként. A netfüggőséggel az a probléma, hogy a cyber térben szocializálódsz, míg a lokális emberektől könnyen elidegenedhetsz. Ha valakivel ez nem így történt, akkor bocs, saját esetemet írom. Szóval nehéz az ügy. Az tuti, hogy abba a létformában ahogy eddig csináltam a továbbiakban nem akarom folytatni. Ha Péter elé kell állni mit fogok mondani? Van 30 oldalam és mindegyiknek 6-os 7es a PR-je. Hát tuti megdícsér majd. Szóval nagyon oda kell figyelni az egyensúlyra, mert tapasztalatom szerint az élez nem igazán szereti, és nem is hagyja az egyensúlyok tartós megborulását. Már nem tudom hány éve nem sportoltam semmit, és ezen is változtatni fogok, mert tudom, hogy teljesebb ember lesz belőlem. Pajtit egyszer mély depressziós állapotomban betaláltam msn-en, hogy nagyon szánalmas vasárnap délelőtt nyomom a gép előtt, miközben csajom a családdal ebédel. Persze jól megideológizáltuk, hogy építjük a jővőt meg minden, de visszagondolva elég gyenge magyarázat volt. Konkluzióként annyit írnék, hogy a legjobb ötleteim, és általában az ötleteim soha nem a gép előtt ülve jönnek.
Könyvjelzők