Pedig így van. Még a 8 osztályos gimi 2. osztályában sem oldanak meg 3 ismeretlenes egyenletrendszert. A csöppek meg egészen máshogy gondolkodnak. Sokkal egyszerűbben, sematikusabban. Ne felejtsd el, hogy olyan gyerekekről beszélünk, akik a szorzó táblát is először csak versként tanulják meg. De majd meglátod, ha odakerülsz
Nem lesz bajban, mivel addigra megtanulják a szabályokat is. Mivel azonban addig szabályok nélkül kellett valahogy rájönnie a megoldásra, ezért vezetik be később, hogy le kell írnia azt is, hogyan jött ki neki az eredmény. Ezzel ellenőrzik, hogy sikerült-e megtanulnia, hogy kell kiszámolni az eredményt, vagy csak azt a próbálgatást alkalmazza, amire pár évvel előtte rászoktatták a tanárok.
Senki nem mondta, hogy tökéletes az oktatási rendszer.
Nem értem, hogy miért kell állandóan mindenkinek az oktatási rendszer szidnia. Ja, igen, nem tökéletes, de pl. a mostani példa az tökéletes tanárfüggő, és marhára semmi köze az oktatási rendszerhez. Még a könyv is jó, hisz csillagos / nehéz feladatként van megjelölve, ami gondolkodásra késztet, és körtével/almával/szilvával van illusztrálva, hogy gyerekbarát legyen. Itt legfeljebb a tanárra lehetne azt mondani, hogy rossz a módszere, az oktatási rendszerre semmiképp, de ha nem kötelező házinak, hanem szorgalminak/"érdemes megpróbálni" feladatnak adta fel, akkor a tanár is teljesen jó (ebben az esetben).
Ezzen nem igazán értek egyet.
Addig oké, hogy csak szorgalminak adta fel. De könyörgöm, a többismeretlenes egyenleteket 6-7. osztályban kezdik el tanítani (elit gimnáziumokban), és ott is csak 2 ismeretlennel kezdenek! Még a sima egyismeretlenes egyenletek is évekre vannak az első osztályos gyerekektől, nemhogy egy háromsimeretlenes.
Ennyi erővel a 7. osztályos tankönyvbe is berakhatnák a deriválást, mert nagyjából az a szintkülönbség lenne.
Hogy a tanár ezt hogy tudja kezelni, az már valóban tanárfüggő. Itt jól kezelte, mert csak szorgalminak adta fel (nyilván előtte a haját tépte szegény, mikor meglátta ).
Viszont az, hogy egy ilyen feladat bekerült az első osztályos tananyagba, az jórészt az oktatási rendszer hibája.
Az a baj, hogy Te nagyon nem úgy gondolkodsz, mint egy elsős (még jó). Egy elsős erre nem több ismeretlenes egyenletrendszerként gondol, hanem úgy, hogy hány almám, szilvám és körtém van.
Ó, tökéletes példa. Van a 7. osztályos tankönyvben deriválás, csak nem deriválásnak hívják még! Hanem pl. mikor felrajzolják a függvényt, legyen a példa 3*x, akkor tudják, hogy az a hármas szorzó azt jelenti, hogy "míg egyet lépünk balra, hármat felfele". Gyakorlatilag deriváltak, csak még nem öntötték szabályokba, és nem általánosították, na meg nem nevezték nevén. Ez történik itt is.
Nincs benne a tananyagban. A könyvben csillagos / jackpot / akárhogynevezhetjük feladatként van ott, ami a tananyagon felüli rész, azért van megjelölve, hogy a tanár is tudja, hogy azt nem kell tudnia minden gyereknek megoldania.
Nagyot változott az oktatási rendszer azóta, hogy mi koptattuk a padokat. Jól vagy rosszul, az most azt hiszem, hogy teljesen mindegy. A mi (legalábbis az én) időmben és iskolámban a beseggelős módszer dívott. Emlékszem, hogy nem győztük bebiflázni hétről hétre az Arany János és Petőfi verseket. Talán a Tiszát még mindig el tudnám szavalni
Szó mi szó, egy-két éve kezembe került egy töri érettségi feladatlap - természetesen már a vizsga után -, és meglepően tapasztaltam, hogy a lexikális tudás helyett sokkal inkább a kreatív gondolkodásra, a miértek önálló keresésére vonatkoztak a kérdések. Szóval, lehet, hogy ebben a matematikai feladványban sem a megoldás helyessége volt a fontos, hanem, hogy milyennek képzeli a helyes utat a megoldáshoz.
Hát értelmileg még valóban nem értem el arra a szintre, de hidd el, nagyon igyekszem!
Valahol érthető az, amit írsz. De én akkor sem tettem volna bele ilyet, mert ez a feladat egy elsős számára csak úgy oldható meg, ha behelyettesítget és próbálkozik. Úgy meg ugye nem sok értelme van. Logikai alapon (márpedig a matematika lényege ez) egy elsős csak akkor tudja ezt megoldani, ha ő a legújabb Bolyai János az országban. A gyerekek 99%-ának még elmagyarázni sem valószínű, hogy sikerülne.
Jajj. Ne vedd magadra, mert megharagszom Rád.
Ez meg már csak vélemény kérdése. Én pl. már nem egy darab 3-4 éves tanítottam 20-ig számolni, úgy, hogy fel is fogta mi az, pedig közöm nincs a pedagógiához, sosem jártam ilyen iskolákba, és a gyerekek sem zsenik (két unokatestvér, egy haver-családnál a gyerek és egyik volt osztálytársam kisöccse). Ja, és csak ezek a próbálkozásaim voltak, szóval olyan nem volt, hogy nem sikerült. :P Persze, lehet, hogy mázlim volt.
Na, arra akarok kilyukadni, hogy szerintem a legtöbb gyereket mindenre évekkel korábban meg lehetne tanítani, mint ahogy megtanítjuk, ehhez csak annyi kéne, hogy a szülő többet foglalkozzon vele. Lásd a Polgár lányokat (sakk), vagy az előző példámat (pedig nem is vagyok szülő). Persze közoktatásban ezt nehéz, mert kb. 3-5 gyerekre kéne, hogy jusson egy tanár, aki foglalkozik velük, mert nagyobb csoportban már nem megoldható, hogy eléggé a gyerek értelmi szintjének / éppen aktuális kedvének / ésmégkismillióbefolyásolótényezőalapján megfelelő sebességgel tanítsunk (pl. egyik unokatesómnak kb. másfél óra volt megtanítani, másiknak meg több nap). Erre nagyon jó az, hogyha egy gyerek kiemelkedik, akkor ilyen példákkal le lehet kötni. Én pl. büszke vagyok arra, hogy középső csoportos koromban (igen, óvodában) a kettő hatványait soroltam már (hehe, nem véletlenül megyek informatikus irányvonalba ). Szerencsére egy nagyon jó alsós tanárom volt, aki tök érdekes feladatokat adott, és le tudott kötni matekórán alsóban. Pedig én nem vagyok zseni kategória, soha nem nyertem semmilyen matekversenyt, csak számolni szerettem (és szeretek).
Hmm. A végkövetkeztetés valahogy elveszett a szövegben. Találd meg kérlek, ott van, csak kuszán.
Könyvjelzők