Téma: Tetoválás

Én sokáig gondolkoztam tetováláson, csak az a bajom vele, hogy nekem a nagyok tetszenek. Melltől-csuklóig, telibe. De mivel az ízlésem és az érdeklődési köröm is folyamatosan változik, így sose mertem megcsináltatni. Mi van, ha 5 év múlva nem tetszik?
Még most is tetszenek, de nem.

Mi van akkor, ha felnyomatok egy hableányt, de pár év múlva nőni fog a térfogatom és Micimackó lesz belőle?

Komolyra fordítva nekem valóban tetszenek az igényes tetoválások (másokon), sőt, a szolid és ízléses cuccok lányokon is.

Az oviban mindenki a fütyijét mutogatta. Miért ne mutatnátok most a tetkótokat? Muti képet!

Akkor kezdeném is :

Szerencsét hozó amulettek láthatóak a jobb vádlimon. Fentről lefelé : szerencse, hosszú élet, szeretet.
2011 májusában kerültek fel a lábamra (a képen a dátum nem jó) , szerencsét még nem hoztak, de nekem tetszenek

Egyébként, egy lányon egy ilyen tetszene :

Tetoválás nem is való mindenkinek:

A tetszikért, biztos, hogy nem. Feleannyi éveimmel még talán csatlakoztam volna is, de ma már azt szem értem a fölösleges birtoklás hasztalanságát. Értve ezt mindenre. (megj. mátkámon is három, mindenestül áll közel hozzám)

Hitből még csak-csak, kisfiam is adom, mikor anya tigrisre festi az arcát, aki azután, mint egy tigris, egy óráig morog Mancira (hugi), aki ezt hangos sikolyokkal és visszavicsorgással díjazza.
Geri barátom is megértem, aki sokat focizik és azt mondta, hogy azért van a lábán a motívum, mert attól fut úgy, mint a nyúl.
Hasonló indíttatásból régebben még nekem is volt gondolatom, meg is rajzoltam, egyszerű körben egy ember sziluett, ami számomra fontos dologra, a rendes légzésre hívta volna fel a figyelmem, hiszek benne. Majd miután sose jöttem rá, hogy hova is, maradt a nyakban bőrszíjon hordva gondolat. Lett kérdés, hogy miből legyen, ötvös hölgyismerősöm is mondta, hogy megcsinálja. De mivel hozzám közelálló anyag, amiből készülhet a medál az a fa, azt meg magam is megoldom marógéppel, meg annyira a nyakbanhordás gondolata se dobott fel, ezért inkább rájöttem, hogy ezt sem máshól, mint fejben kell hordani. Mert nem vagyok lusta, csak gondolkodom. Néha.

A hovatartozást is megértem, mint Jakuzáéknál. Sőt, ha egyszer sikerül pártot alapítanom, kötelezővé is teszem a párttagoknak. A Globális Ölelkezés Párt leszünk , és amikor pártgyűlés végén a szokásos félmeztelen ölelkezést tarjuk, nagyon vagányul nézni ki hátunkon a két fél láncszem. Összeölelkezéskor úgy néznénk ki, mint egy nagy elszakíthatatlan lánc.

Múltkoriban olvastam egy mondást, tetszet, nem biztos, hogy pontosan idézem.

„Olyan a világ amilyen, de egy biztos, nagyon jó a grafikája.”

Nekem valahogy soha nem jöttek be az olyan dolgok, mikor az ember azért csinál valamit, hogy ezzel legyen (látszólag) valaki. Mindig többre becsültem az olyanokat, akik nem másoknak akartak megfelelni.

Szeretem a Tattoo-t, van Tattoo-s oldalam is, meg szeretnék magamra is egynéhányat a közeljövőben.

Valahogy elkerült a tetoválás, pedig tetováló haverom is van. Most már örülök, mert a hideg kiráz a kigyúrt csávók nonfiguratív tetkóitól, meg a segglukra mutató háromszögtől a nőkön. Divat lett.
Akkor már inkább a Henry Rollins, vagy Steve-O féle összevisszaság ...