earnnet eredeti hozzászólása
Általánosítok és érthető lesz. Nekem a másik szakmám IT biztonsági szakértő. Kevésbé vagyok immunis ezekre.
Én annak a híve vagyok, hoyg legyenek jól elhatárolva a felelősségi körök. Legyen jól elhatárolva hogy kinek mi a feladata, mihez nyúlhat hozzá, mit kell csinálnia, mikorra, mennyiért, és hogyan. Ez egy mentalitásbeli kérdés.
Nem szeretem azt, ha egy ügyfél (legyen az bárki, könyvelő akár) mágikus dolgokat csinál, amiről fogalmam sincs hogy mi. Én meg csak fizetem oszt csá? Tök jó, amíg ki nem derül öt év múlva hogy egy könyvelő milliós kárt okozott a cégnek és nem tudtam róla mert még a saját nevem alatt futó cégkapus tárhelyem jelszavát se láttam soha a saját trehányságom miatt.
Nem szeretem azt, ha szóbeli megállapodások (ptk szerint szerződés urambocsá) születnek. Egyszerűen nem akarom hónapokon át bizonygatni a bíróságon hogy nem ennek hanem annak az x százaléka volt megbeszélve. Ha szerződést írok, akkor abban rögzítve van hogy minden innentől írásbeli szerződés, a szó meg elszáll.
Hiszem azt, hogy egy üzletet stabil lábakra kell felépíteni és nem ígéretekre.
Szvsz egy ügyvezetőnek az is a feladata, hogy a cég érdekeit szolgáló garanciákat és jogokat szerezzen, a cég érdekeivel ellentétes jogokat meg ne teremtsen és ne engedje érvényesülni.
Ha meg tudok teremteni egy garanciát arra, hogy a könyvelő saját hibái miatt felelősségre vonható, akkor ezt megteszem. Mert a cég érdekét szolgálja.
És pontosan ilyen garancia az hogy a beküldött dokumentumokon a könyvelő neve és nem a cég vagy az ügyvezető neve szerepel.
És ez az egész tök független attól hogy baráti viszonyban vagyok-e a könyvelővel, ez üzlet.
Könyvjelzők