Az biztos hogy a bátyám aki autófényező jobban keres mint én aki pénzügyes vagyok....
Az biztos hogy a bátyám aki autófényező jobban keres mint én aki pénzügyes vagyok....
A szellemi és fizikai munka szembe állítása alapvetően nem szerencsés, mindkettőben lehetsz menő szakember, vagy utolsó kuli melós.
Az első fontos dolog, hogy amit csinálsz jól csináld, magas színvonalon, és mindig tudj fejlődni.
A lényegi kérdés szerintem az, hogy a tulajdonosi oldalra tudsz-e kerülni, a Harder példájában szereplő kiváló fiatal asztalos dolgozhatna egy bútorgyár gyártósora mellett is, és talán tíz év múlva művezető lenne, és mindig dícsérnék, hogy milyen kiváló szakember. Helyette önálló iparosként a másik utat járja, talán rögösebb, de a sajátja, és valószínűleg nem összemérhető a keresete az első verzióval.
Ugyanígy lehetsz kiváló közgaszdász, könyvelő, mérnök, de ha a célod a jó munkahely, a jó "állás", akkor máris húztál magad elé egy marha nagy falat.
Na ennyi.
Ja, dehogy, félreértesz. Csupán az önálló vállalkozás híve vagyok.
Az önálló vállalkozás is egyfajta állás, csak ott Önmagad beosztottja vagy. A létjogosultság nem elegendő a vállalati szférában, kapcsolatok, kapcsolatok, ötletek, kapcsolatok, marketing, kapcsolatok...
Személy szerint én inkább a tulajdonalapú jövedelmek híve vagyok, ahol már a pénzed dolgozik Helyetted. Kell hozzá egy eszköz, de megfelelő attitűddel a munkádból hobbit (<- felismerhető a napi 20× étkezésről, alacsony testmagasságról, szőrös lábról és a Megyéről ) csinálhatsz.
Ez már kicsit eltér a témától, az alapkérdés a munka típusú jövedelem volt. Amiről Te beszélsz, az jól hangzik, csak némi alap kell hozzá, vagy összerakod munkával, vagy örökölsz, a harmadik verziót hagyjuk.
Maximálisan igazad van, kötetlen munkaidőben tulajdon alapú jövedelmet generálni hatalmas erőfeszítés. Talán könnyelműség lehet szellemi munkának elkönyvelni, mert nem mindenben van egyezés, de mégis inkább mentális jellegű munka.
Azon gondolkoztam el, hogy ha fizikai munkával nem lehet öngyarapító vagyont létrehozi (márpedig nem jut ilyen eszembe - cáfoljatok meg bátran, ha másképp vélekedtek), akkor nem előnyösebb-e - legalább ebben a tekintetben - a szellemi munka?
Csak azért kérdezem, mert úgy tűnik, többen a fizikai munka védelmére keltetek.
Érdekes a kérdés, de én inkább máshogy közelíteném meg... Mivé tesz minket a szellemi illetve a fizikai munka? Leírnám eddigi tapasztalatimat.
18 évesen úgy gondoltam, mit nekem továbbtanulás, pénzt kell keresni. Dolgoztam nagyon sok helyen... technokrata vagyok, a fater ezermesterféle, volt kitől tanulnom. A fizikai munkát talán így jellemezném: fárasztó. Voltam alkalmi munkás, árurakodó, éjjeliőr, lakatos, autófényező, autóvezető, vízszerelő, tűzoltó... s sorolhatnám (ezekre büszke vagyok, s arra is, hogy sehonnan nem menesztettek, én mondtam fel, egy szebb jövő reményében). Ha le vagy kötve reggeltől estig, lassan de biztosan belefáradsz a dolgokba, beállsz a sorba, eltompulsz. Természetesen nem mindenkivel van így. Van jövő a fizikai munkában, csak azt kifogásolom, hogy a komoly szakembereket nem úgy kezelik mint annakidején, mikor egy mesterség komoly jelentőséggel bírt.
A másik oldalt kevésbé ismerem, de sokszor a szellemi munkáról álmodoztam, milyen ****a az, nem fáradsz el, mindig kipihent vagy... én kis naív. Mégsem olyan egyszerű, mint gondoltam, sőt talán még nehezebb... egyetlen előnye, hogy általában jobban fizet. Idén végzem a főiskolát, de komolyan gondolkodom azon, hogy mi legyek ha nagy leszek: menedzser vagy vízszerelő ...
Könyvjelzők