Téma: A web feketekávé, több-kevesebb cukorral

Remélem a cím elijeszti azokat, akik nem érnek rá filozofálgatni

Bár nem direkt figyeltem, azon vettem észre magam, hogy mostanában sok olyan téma nyílik, melyeket olvasva déjŕ vu érzésem támad... tudjátok: "baszki ezt má' megbeszéltük" - első gondolatra ez jön ki...

Ahogy okosodik az ember, néhány alapvetőség viszont újra felmerül, akár átértékelődik, esetleg fejlődik. Érdemes lehet tehát újra válaszolni a kérdéseket.

Legutóbb a kulcsszósűrűség témában próbáltam szerény tapasztalataim birtokában okosat mondani, de annyi minden gondolat kavarog bennem még ezügyben, hogy külön téma kellene neki (ez nem az).
Ahogy egyre messzebb eveztem befelé a téma tengerében - hogy képet alkotva könnyebben átlássam a horizontot -, metaforaként jónak láttam elképzelni a webet valami Legonak, vagy inkább egy bögre feketekávénak.

A Lego ugyanis összerakható, szétszedhető; összerakva is elkülöníthető elemekből áll - ami ugyan igaz a webet alkotó szájtokra is - szerintem rossz úton járnánk, ha így gondolnánk rá.
A fekete kávé pedig hasonlít a titokzatos, mély és átláthatatlan tengerhez - de azért annál barátságosabb (és finom is).
Az űr - mely Jean-Luc Picard kapitány szerint "a legvégső határ", szintén alkalmas lenne modellezni a web távlatait, de már rég rájöttem hogy aki kocka, az nem feltétlenül sci-fi rajongó.

A kávé tehát jó lesz (a biztonság kedvéért szavazást indítok).

Engedelmetekkel - bízva abban, hogy jóváhagyóan bizalmat szavaztok a feketekávénak - ezzel a hasonlattat folytatom tovább a gondolatmenetet.
Ez a kávé tehát alapjáraton fekete, keserű, vagy ahogy mondják is: üres.
Régebben, amikor még Legonak tekintettem a webet - és saját oldalamat építőelemnek - azt gondoltam, hogy van a web, és van ugye az én oldalam. Aztán amikor rászabadítottam a világra (SEO) a nevezett honlapot, még mindig valami végtagnak (csökevénynek) tekintettem, mely szorosan kapcsolódik ugyan a nagy egészhez, mégsem a része. Mintha örökké egy, az ajtó előtt álló vendég lenne - aki kopog, csönget, dörömböl - és talán az ajtó nyitva állt mindig is -; belépni mégsem fog. (Na, ez voltam én. Nem mintha most jobb lenne a helyzet... lol.)

Hogy valamit mondjak is, leírom mire jutottam.

A web feketekávé, több-kevesebb cukorral. A cukor feloldódik a kávéban, és édesebbé teszi. Ez kémia, ez a web kémiája. A web kémiája pedig maga a Google. Aki a web kémiáját meg szeretné ismerni, annak tudnia kell, hogy a web egy egész valami, és ami belekerül, az vagy feloldódik benne, vagy lesüllyed az aljára - esetleg feleslegként lebeg a tetején (de nem mint a tejszínhab, inkább mint valami olajcsepp). Ami nem oldódik fel benne, az nem a része: bár egy pohárban van a kávéval (fizikailag), kémiailag mégsem része annak - csak ül a pohár alján, vagy lebeg a felszínen, de semmiképp nem a része. (Na, ezt túltárgyaltuk.)

Az ugye nem kérdés, hogy a cél a kávéban való feloldódás... Hogy kicsit visszakanyarodjak az építőkockákhoz, rögtön megkülönböztetnék néhány cukorfajtát. Szám szerint hármat. Az egyik nem is igazán cukor, hanem só (elnézést). Legyen a só a BH - ne is beszéljünk róla többet, csúnya dolog. Nekünk édesíteni kell a webet, nem elsózni - remélem ebben egyetértünk.

Építőkockához hasonló viszont a kockacukor. Emez édes ugyan, és kényelmes is... elmondható viszont róla, hogy nehezebben oldódik, és egy előre kimért adagot jelent, ami vagy sok, vagy kevés. Számomra ez érdekesen hasonlít azokra a sablonokra és szabályokra, melyeket nagyszerűen kitaláltak - és minden szempontból megfelelőek - ezekhez ragaszkodva mégis ugyanolyanokká tennénk weboldalainkat. Nem különböznének semmiben egymástól, gyakorlatilag a szabályok betartásával mindenki egyformát alkotna. A vége az lenne, hogy mindenki az első helyre kerülne, és a Google egymásra rétegezné az összes oldalt, ami találati lista helyett egy nagy kék foltot eredményezne.

A hagyományos kristálycukor viszont szépen adagolható, többféle eszközzel is. A kockacukorral ellentétben ezt nem beledobjuk a kávéba, hanem finoman elhintjük benne - így az nem löttyen ki az asztalra. Az ilyen finoman adagolt cukor nem a pohár fenekén kezdi, hanem rögtön elkezd oldódni; talán le sem ér a kávé aljához, egyből a részévé válik. Még kavargatni sem kell nagyon. Mennyiségét tekintve pedig mindig optimális.

Talán néhányan már sejtitek, mit is akarok mondani mindezzel. Amikor kulcsszósűrűségről és egyéb rémségekről beszélünk, hajlamosak vagyunk - legalábbis én - magára a weboldalra gondolni, és csak arra; megoldásként pedig valami előre csomagolt varázslatos SEO-fejadagot akarunk használni, holott a feladat az, hogy megédesítsük ezt a webet - vagy mi ez... kávé.

Remélem lesz véleményetek, ne habozzatok megosztani

---

Hasonló témák:

• Egyre kevesebb oldalnak van tárolt változata
• Több oldalról, több témában PR2, PR3 link
• Több weboldal mappa(nyelvenként) több domain
• Vajon több honlap több bevétel?
• Hrnév pontom kevesebb lett :-(

Filozófiáról is volt szó, tehát remélem, nem tűnnek az alábbiak belerondításnak.
A web olyannyira kávé, mint a lándzsa költészet. Az okos emberek gazdasági eszközökkel veszik rá embertársaikat arra, hogy önként, dalolva átadják nekik munkájuk ellenértékének egy részét - teljesen ingyen.

A gazdasági eszközök irányítását pedig a politika révén szerezhetik meg. A politikai hatalmat, illetve befolyást pedig médiamunkával, aminek része a keresőoptimalizálás is.
Nem szándékos ünneprontásként, de a SEO olyan, mint kitalálni, hogy hogyan lehet hús felhasználása nélkül hentesárukat előállítani úgy, hogy még lelkendezzen is érte a nép.

Amúgy akkor már kávé.

A hasonlatok a megértéshez vihetnek közelebb, de többnyire csak egy vagy néhány aspektusból világítják meg a kérdéses fogalmat (tárgyat, élőlényt, stb.)