Szóval jó nagy tahó voltam reggel. Szokás szerint az egész reggelem rohanással telt. Akadt még jó 8 perc a (távolsági) buszom indulása előtt, így hát jól rágyújtottam. Szívom szívom a cigit, amikor a mellettem lévő kukához odalép a pályaudvart takarító egyik néni beleönti a lapátja tartalmát rámnéz, lép vagy ötö előre és visszafordul. Valami ilyesmmit mondott, hogy "köszönöm, hogy a kukába dobja majd a csikket". Na mint akinek totál elmentek otthonról ráförmedtem, hogy kattanjon le rólam és ha majd látja, hogy nem beledobom a csikket, akkor szóljon be. A néni magyarázkodásba kezdett, hogy ő tudja, hogy bele fogom dobni a kukába és csak ezt szerette volna megköszönni, így előre. Hát, amikor leesett, hogy mennyire behallottam a mondatait igen kínosan éreztem magam, és mondtam neki, hogy elnézést meg minden, nagyon félreértettem. Übergáz volt. A buszon legalább volt min gondolkodnom...
Könyvjelzők