Téma: Keresőoptimalizálási nevezéktan

A keresőoptimalizálás világában számos jelenséggel, módszerrel találkozunk. Ahhoz, hogy ezekről beszélni (írni) tudjunk szükséges őket elneveznünk...
Szerintem nagyon sokszor szerencsétlenül választunk nevet a fogalmaknak... először itt vetettem fel a dolgot: http://entity.hu/google-hirek/683-le...e-hir-220.html , hogy ne azt a témát vigyük el ebbe az irányba, inkább itt gyűjthetnénk össze a véleményeket... esetleg a továbbiakban itt találhatnánk ki megfelelő neveket a fogalmakra...

Véleményem szerint igenis fontos a megfelelő név megválasztása, mely röviden leírja a megnevezett fogalmat, lehetőleg magyar nyelven...

Egyetértek, csakhogy konszenzusra van szükség az elterjedésre. Amikor valaki azt mondja, hogy "olyan szó nincs", akkor csak nyelvészeti ismereteinek hiányára gondolhatunk. Olyan szó is van, hogy ghioejspbjke, ezt hapax legomenonnak hívjuk. Ha kitalálok egy szót, az már létezik. A nyelv azonban a kódoló és dekódoló közötti kommunikációs forma: ha nem érti a másik, amit mondani akarok, akkor elégtelenné válik. A sztenderd kifejezéseknek el kell terjedniük. Szerintem itt két dolog fog egymással szembekerülni: a szakmai érv és a nyelvészeti álláspont. Persze nem kell az Akadémiával jóváhagyatni az álláspontokat, de többször kerültem szembe megrendelővel, mert ő az ómega-3-at rövid o-val, az E-vitamin-mennyiséget egy kötőjellel, a hétköznapireggeli-receptet pedig több szóban szerette volna látni.

Szerintem nagyon jó ötlet egy szakmai magyarítási folyamat (sőt: szakmaimagyarítás-folyamat) elindítása. Kezdjük a túloptimalizálással, amely fogalmilag sántít.

Azt hiszem egy labdát nekem dobtál fel, ezért ezt én le is csapom. Legalábbis úgy érzem, hogy a belinkelt hozzászólásodban a „túloptimalizálás” szó nekem szól, mivel tudtommal én jöttem vele először az általam kreált „Túloptimalizálás algoritmus” topikban. Ha nem nekem szólna, akkor védelembe veszem a „kifejezést”.

Honnan ered a szó, mit szolgál a topik?

Köztudott, hogy április végén fontos algo frissítés történt, ami sok oldal tulajdonost és webmestert érintett. Percenként ömlöttek a hozzászólások a „A legújabb Google hír” topikba. Én úgy láttam, hogy fontosabb ez annál, minthogy egy topik mélyén elvesszen az ügy, és elkezdtem megbízható oldalakon (nulla angol tudással, mozilla kiegészítőt használtam fordításra) források után kutatni. Akkor a jelenségről mindenhol kezdetben csak „over optimization algorithm” beszéltek, hát ezért bátorkodtam megadni a topik címének ezt: Túloptimalizálás algoritmus. Később aztán már nevesítették a frissítést, és brand névként megkapta a Pingvin (angolul: Penguin) nevet, amit aztán a későbbiekben nyílt topikokban is előszeretettel használtak/használnak.

Anno az első komolyabb poszt, amit a topik nyitóhozzászólásában én is linkeltem. A title, a cím, és az első sorok önmagukért beszélnek, bár kétségtelen, hogy gondolkodtam a webspam elnevezésen is, de azért az kissé túlzásnak tűnt akkor.

_http://www.seroundtable.com/google-webspam-algorithm-15062.html

„Amúgy a topikja elérte a célját, mindenki tudja nagyjából mit takar ez a frissítés, bár bánt, hogy a nyitóhozzászólásra megkaptam első, és ezidáig egyetlen piros pontomat. A szomorú az, hogy pont egy győritől kaptam. Valszeg sértette a linképítés szolgáltatását. Pont.”

A Pingvin frissítésből én még mindig a túloptimalizálást hibáját vonnom le. Te milyen nevet adtál volna neki anno? Sajnos, ahogy említetted, kicsit szerencsétlenül fogalmaztam, és választottam nevet a jelenségnek. De majd legközelebb még jobban odafigyelek. Vagy inkább várok másokra, hogy megcsinálják helyettem.

S. Zoltán eredeti hozzászólása

Szerintem nagyon jó ötlet egy szakmai magyarítási folyamat (sőt: szakmaimagyarítás-folyamat) elindítása. Kezdjük a túloptimalizálással, amely fogalmilag sántít.

Zoli, te is megkaptad a választ, a fenti írásommal. Lehet le kéne védetnem a fogalmat?

Rák és mász

Egyszer volt, hol nem volt, hetedhét országon is túl, még az Óperenciás-tengeren is túl, volt egy papné, s annak egy szolgálója.
Egyszer a papné elküldi a szolgálót:
Vidd el a tálakat, tányérokat, lábasokat, s mosd meg!
Elmegy a szolgáló, mosogatja az edényeket, s hát egyszerre csak mászik ki a vízből egy rák, egyenesen a leány felé. Hej Istenem, nagyot sikoltott a szolgáló, mert akár hiszitek, akár nem, ő még világ életében rákot nem látott.
Éppen arra megy egy huszár, s kérdi a szolgálót:
- Hát maga miért sikoltozik, húgomasszony?
- Ja, hogyne sikoltoznám, vitéz uram, nézzen csak ide, ugyan mi az Isten csudája lehet ez?
- E'bizony rák, hugomasszony!
- Hát hogy volna ez rák -mondja a leány - hiszen ez mász.
- Bizony mondom, hogy rák.
- Ez bizony, Krisztus úgy segéljen, mász.
- Ejnye, ejnye húgomasszony, már hogy mondhat olyant, mikor ez rák.
- Hát maga, vitéz uram, miféle lélekkel mondhatja, hogy rák, mikor ez mász?
- Hát maga, hugomasszony, miféle lélekkel mondhatja, hogy mász, mikor ez rák?
- De már én sem vak, sem bolond nem vagyok - mondja a szolgáló -, jól látom én, hogy ez mász.
- No, ha maga se nem bolond, senem vak, én sem vagyok se nem bolond, se nem vak, én sem vagyok se nem bolond, se nem vak! Mondom, kutyateremtette, hogy ez rák!
Hej megharagszik a szolgáló. Nagy mérgesen felkapja, ami edény volt a víz partján, földhöz vagdalja, hogy ezer darabra törik valamennyi, s elkezd átkozódni:
- Az Isten engem ilyen diribdarabba törjön, hogyha nem mász!
De a huszár leszökik a lováról, kiránta a kardját, levágja a lova nyakát, s azt mondja:
-A hóhér úgy vága el a nyakamat, mint én a lovamét, ha nem rák.
Na, elmennek ketten kétfelé nagy haraggal. A huszár megy a lova nélkül, a szolgáló megy haza edény nélkül.
Kérdi a papné:
-Hát az edényeket hol hagytad?
- Jaj, lelkem tiszteletes asszony, ne haragudjék, de világ életemben nem volt akkora bosszúságom, mint ma. Amint mosogatok, valami Isten csudája kimászik a vízből. Arra jön egy huszár, azt mondja, hogy ez rák. Eleget mondtam neki, hogy mász az, nem rák: nem volt annyi istenes lelkem, hogy megértessem vele, s nagy mérgemben földhöz vagdaltam az edényeket.
- Ó, te félkegyelmű! - Kiabált a papné.
Éppen akkor gyújtott volt be a sütőkemencébe, fogja a drága rókaprémes bundáját, bedobja a kemencébe, s mondja:
- A tűz így égessen meg engem, ha mindketten bolondok nem voltatok!
Éppen abban a szempillantásban jő haza a pap. Megüti az orrát a perzsbűz. Kérdi a feleségét:
- Hát itt mi égett el, feleség?
Mondja az asszony, hogy mi történt. Megmérgelődik a pap is, kap egy fejszét, a küszöbre teszi a palástját, s úgy esszevagdalja, hogy még foltnakvaló sem maradott belőle.
- No halljátok, -mondja a pap - éppen így vagdaljanak össze engemet, ha mind a hárman bolondok nem vagytok.
Éppen akkor szalad be a kántor a borja után, mert hogy a borjú hazulról elbogáradzott a pap udvarába. Kérdi a papot:
- Mi baj, tiszteletes úr? Valami nagy bosszúság érte, úgy szemlélem.
- Hát hogyne, mikor így meg így, - s elmondja a kántornak, mi történt.
- No még ilyet sem hallottam világ életemben! - mondja a kántor, s úgy felmérgelődik, hogy kihúz a kerítésből egy karót, s agyon csapja vele a borját.
- Így csapjanak engem agyon - mondja a kántor -, ha mind a négyen bolondok nem voltatok?