a piac nem a mi személyes véleményünk alapján működik. Ha nekem nem ér semmit sem, akkor senkinek sem ér semmit sem.
Folyamatosan, állandóan és visszatérően mindig magatokból indultok ki. De mondom: mindig. Itt a fórumon legalább is biztosan. Fantáziátok ott megáll, hogy nekem nem ér semmit sem, én nem tudnék vele mit kezdeni, én eladni sem tudnám, sem felhasználni, sem továbbadni, sem megvásárolni és ennyi: innentől indultok tovább, és ide érkeztek állandóan vissza.
Először is, kínálni kell. A többség már itt elbukik, mert csak ültök a babérjaitokon, és várjátok a vevőt. Miközben még meg sem hirdetitek, vagy ha igen, 1-2 fórumhirdetésnél tovább nem mentek.
2: hinni kell. Már maga a pénz is a hiten alapul. Ha nem hisztek benne, ha már az elején úgy álltok hozzá, hogy ááá, biztosan üres lesz a vizes pohár, és nem teli, sosem fog menni semmi sem. Hit és kitartás. Ha ez megvan, a kutyaszart eladom, ha kell. Nagytételben. De ha az eladó sem hisz benne, hogy akarjátok, hogy a vevő higgyen benne?
Pesszimistán, kételkedően, bátortalanul nem lehet értékesíteni semmit sem. Tenni kell. Csinálni kell. Hinni.
Mindenre van vevő, csak meg kell találni. De ehhez pozitívan kell hozzáállni, és nem lehúzóan.
Ráadásul blődség az az állítás, amiket itt megfogalmaztok: - nekem nem ér semmit sem, ezért szerintem másnak sem fog kelleni, így nem ér semmit sem.
meg a másik:
- nekem más volt hasonlóm árum, és nem tudtam eladni, ebből logikusan az következik: hogy te sem fogod tudni eladni (?)
Könyvjelzők