Üdvözlök mindenkit!Én egy 30 éves anyuka vagyok ,akinek 2007.nov.15.-e óta egy rettegés az élete.akkor történt hogy a kissebbik lányomat az akkor 8 éve Cíntiát elvittem a szemészetre,mert jobb szeme kancsítani kezdett.Amikor a szemész megvizsgálta még nemtudtam mekkora nagy baj van.Átküldött egy másik helyre vizsgálatra ahol egy ideggyógyász ct-t kért és másfél órás várakozás után közölték velem hogy kisagyi tumor és hogy azonnal műteni kell.Az életem összeomlott,nemtudtam uralkodni magamon ordítottam ,összeroppantam,Cíntia kérdezte most mi lesz?Megfog halni?Nem sírva mondtam neki,hogy minden rendben lesz,csak ne féljen .Felhívtam a férjemet hogy jöjjön azonnal nagyon félek és elmondtam a bajt.Az amerikai uti idegsebészetre kellett mennünk és már másnap reggel 8-kor a műtőben volt.Nemrég költöztünk Budapestre szinte alig ismerünk itt valakit,a nagyobbik lányom a 10 éves Ptrícia egyedül maradt otthon összeomlott az életünk.Diagnózis:Medulloblastom(kisagy rosszindultú daganata)A műtét 4 órás volt és nem mondtak utána semmit,hogy nem fog beszélni,nem fog tudni mozogni.Csak álltunk ott a férjemmel és vártunk és a sok miért?Onnan egy hét után a tüzoltó utcai gyerekklinikára vittek bennünket ahol azonnal elkezték a kemoterápiát.Egy hónap után hazamehettünk,de még mindig nemtudott beszélni,sem megmozdulni.Leírni nemlehet min mentünk eresztül.Kemoterápiák sorozata következett miknek iszonyú mellékhtásai voltak.4 hónap elteltével ismét sikerült megtanítanom beszélni és mindent elmondott nekem hogy ő mindent értett és kart beszélni,csak nem tudott a mozgás is megindult visszatérni,de még ma sem tud egyedül járni.A 6 hetes sugárkezelés teljesen tönkretette,ngyon lefogyott,de küzd és hrcol és ez ad nekem erőt!Az életünk egy rettegés,mert nem tudnak az orvosok konkrétumot mondni 10 év múlva lehet kimondani a teljes gyógyulást.Most a Szent László kórházban vagyunk és megtörtént a csontvelő transzplantáció ,saját őssejtjét amit a kezelések közepedte legyűjtöttek azt kpta vissza.mit most végígnéztem nem kívánom senkinek hogy így szenvedni lássa gyermekét egy hét mi maga volt a pokol,nem tudom leírni sem ma van a 15. nap és jól van,elkezdett enni és már mosolyog és ismét harcol a betegséggel szemben!Nagyon erős!Itt vagyok vele éjjel nappal,és csináljuk...100 nap steril életmód és utánna is nagyon nagy odafigyelés.Mindent megteszek csak meggyógyuljon!!!Ki kellett ezt írni magamból mert annyira egyedül vagyunk a bajba,hogy zt el sem lehet mondani.Hiányzik a nagyobbik lányom,a férjem aki éjjel nappal dolgozik,hogy élni tudjunk.
Hasonló témák:
Könyvjelzők