látás – az észlelés távolsági receptorokon alapuló modalitása. A látás ér*zék*szerve az optikai képalkotásra képes szem.
A fényhullámok ener*gi*a*vál*to*zásait érzekelő receptorok a szem retinájában helyezkednek el.
A receptorok egy része nagy fényérzékenységű (pálcikák), másik része alacsonyabb fény*érzékenységű, de különböző hullámhosszú fényre van hangolva (csapok).
A retina idegsejtjei a látóidegen keresztül tudósítják az agy elsődleges lá*tó*kérgét a retinán történő fényenergia-változásokról.
Az elsődleges látókéreg elemi attributumok (pl. fényerősség, kontraszt, szín, mozgásirány, mélység) alapján kódolja a retinaképet.
Az elsődleges látókérgen túli agykérgi lá*tó*te*rületek végzik a külvilág tárgyait határoló felületek térben és időben zajló vál*tozásainak feltérképezését.
Az agykérgi látóterületek (emberben több, mint 70) két fő pálya mentén helyezkednek el.
Az agykéreg dorzális felszínén elhelyezkedő, filogenetikusan ősibb pálya főleg mozgás- és mély*ség*in*for*mációval foglalkozik, s kapcsolatban áll az agy testmozgást irányító rend*szereivel, így alkalmas a látás alapján való cselekvezérlésben való rész*vételre.
Az agykéreg ventrális felszínén futó pálya pedig
főleg forma- és szín*információval foglalkozik, s az agy fő
emlékezeti-, valamint (emberben)
nyelvi rendszereivel van kapcsolatban.
Így ez a pálya alkalmas
a tárgyak maradandó tulajdonságainak kódolására, s ezek
közvetítésére a többi megis*me*rő*rend*szer felé.
Könyvjelzők