Téma: Gyermekem...mi lesz, ha nagy lesz?

Papás, mamás topik indító...
Gyermektelenek is hozzászólhatnak...mondjuk a saját életükről.

Nekem 4 (négy) van. 12, 10, 8 és 4 évesek. Lány, lány, fiú, lány.
Egy ismerős anyukától jött a szlogen: "Ha jól tanulsz, válogathatsz majd a szakmák közül. Ha rosszul, ami marad, az lesz a tiéd."

Valahogy az van bennem, nem szükségszerű az út: általános --> gimnázium --> főiskola, egyetem.

Már tudunk erről beszélgetni mondjuk a két nagyobbal. Én azt is szoktam mondani: Vannak kétkezi szakmák is: pék, fodrász, kőműves, stb. Azokra mindig szükség lesz...

Mondjuk én kakukktojás vagyok, mert zenésznek indultam, ilyen irányú szakközépiskolát végeztem Pesten érettségivel, aztán mégis elektronikai műszerész lett belőlem. A zene meg maradt hobbinak. Meg néha kiegészítő pénzkeresetnek. Egyáltalán nem bánom, hogy műszaki szakember lett belőlem, sőt, ahogy most elnézem közelről a kultúra támogatottságát, hát elég gáz.
Szegeden élek, a színházunk zenekarának nemrég simán felmondtak, köztük jó néhány zenekari zenész barátomnak.

Nálatok? Gyerekek? Tervek? Vágyak?
Üdv!
Zt

---

Hasonló témák:

• 40% lesz az EVA
• a nagy gyermekem, ha lehet ezt mondani:)

Azt szeretném, ha a kicsi Zolika majd iparos lenne. De igazából mindegy, a legfontosabb, hogy boldog legyen.

Milyen hangszeren nyomultál? Én szegedre jártam fősulira 2 évet az ottani Zeneművészeti fősulin.
Felmondtak a Szegedi színház zenekarának?Nem semmi.

Nekem egy 3 és fél éves kislányom van, tehát elvileg messze még a pályaválasztás, de gyakorlatilag azt érzem, hogy már az óvodáskorától terelgetnem kell majd. Abban hiszek, hogy igyekszem megmutatni neki mindent a világból - hogy van kétkezi munka is, és nem csak a médiaszereplőknek áll a világ. Ha ő attól lesz boldog, hogy mondjuk nővérke, vagy tanítónő lesz, akkor legyen az, csak hivatása legyen, és ne munkája - mert abba csak belefásul az ember. Másrészt azthiszem sosem késő váltani. Nem tudni, hogy 10 év múlva milyen szakmákra lesz szükség - néhány éve ki hallot még SEO tanácsadókról...
Mondjuk a Photoshopban már most imád vonalakat húzgálni De azt a hibát szeretném elkerülni, hogy rajta keresztül valósítsam meg a meg nem valósult saját álmaim - sok szülő esik ebbe.

Nekem még nincs gyerekem, de majd egyszer szeretnék, és ez egy nagyon fontos kérdés. Manapság ez a pályaválasztás és oktatás nem áll túl jól. Hiányzik a tanácsadás, és a szülök nem mindig képesek megmondani, hogy mi lenne jó gyermekük számára. És nem mindig tudják elfogadni, hogy a gyerek nem azt szeretné mint a szülő. Sajnos én azt látom, hogy rendszerváltás után hirtelen támadt szabadságban az lett a tendencia, hogy mindenkinek legyen diplomája. Régen ez nem adatott meg és minden szülő büszke akar lenne, hogy neki diplomás csemetéje van. Ez több szempontból rossz, leértékeli a diplomákat sok diplomás munkanélküli lesz és a gyerek se biztos hogy jogász szeretne lennei. Nagyon hiányzik az iskolákból a képességfelmérés, hogy te Józsikám te baromi jó ács lennél mehetsz közgázra de nem biztos, hogy az menne neked.
Szülőknek a legtöbb esetben vannak álmaik vágyaik, hogy a kisfiacskám teljesítse be azt amire nekem nem volt lehetőségem de kevés a szakértelmük ahhoz, hogy eldöntsék mi is lenne jó a gyereknek.

Stefan Weinenberger eredeti hozzászólása

Milyen hangszeren nyomultál? Én szegedre jártam fősulira 2 évet az ottani Zeneművészeti fősulin.
Felmondtak a Szegedi színház zenekarának?Nem semmi.

- Klarinétos voltam. Pesten. Amikor elközelgett a felvételi időszaka, akkor tudtuk, hogy 3 hely volt a Tanárképzőn és 2 az Akadémián. Meg azt is tudtuk már, hogy ki az az 5 diák, aki a felvételi előtt már egy évvel el kezdett felkészítőre járni az adott tanárhoz...hümm...pénzért.
Természetes volt, hogy ezeket fogják felvenni, plusz talán 1-1-et, aki kiugróan tehetséges, mert különben ki lóg a lónak a lába.
Na nem én voltam a kiugróan tehetséges, így nem mentem el felvételizni. Én sem, meg sokan mások sem.

- A Szegedi Színház zenekarát igazából összevonták a Szeged Szimfonikus Zenekarral és húztak egy státuszlimitet. Általános meghallgatás volt, és a limit felettieknek megköszönték sokéves pályafutásukat.
Ebben az a szomorú, hogy mit kezd monnyuk egy oboatanári diplomával rendelkező hölgy? A zeneiskolákat sorra zárják befelé...a zenekarok pedig ugye fogynak. Nem egyszerű...

"Az már inkább, hogy milyen tanárok, emberek, diáktársak, kollégák sodródnak majd az ember gyereke mellé..."

Igen nekem is ez a tapasztalatom, a kapcsolati háló mindennél fontosabb. Mindig kiderül, hogy az egymással kapcsolatban lévő cégek nagyrészénél volt osztálytársak, haverok, rokonok a vezetők, és hasonlóan telnek meg az üresedő pozíciók is.